Foto: Atem Agrav Civilkollégium

HALADÓ  KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI, ÉS KÖZÖSSÉGSZERVEZÉSI SZEMINÁRIUM

TUDATOS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS/FEJLESZTÉS

05.27.2014 GÓLYA PRESSZÓ

Rövid összefoglaló:

Jó hangulatban telt az idő, kis késéssel kezdődött ugyan, de a Vendégeink megosztásai, prezentációi, tanácsai, tapasztalatai, történetei bőségesen kárpótoltak mindenért. A hely barátságos, kötetlen, kertes, az ebéd pedig kiadós és  felséges volt, érdemes lenne ezt a helyet a jövőre nézve is észben tartani. (És ingyenes a parkolás!)

Nem kívánom leírni azokat a dolgokat, amelyeket már előző  munkacsoportjainkon, előadásainkon megtanultunk, ez különben is inkább egy összefoglaló jellegű produkció volt, és valóban összekötött jó néhány, számomra mindezidáig összefüggéstelennek tűnő kapcsolatot, viszonyt,  és nagyon tisztán megfogalmazta a szociális szervezetek, a társadalmi összefogás és akció különböző, szinte természetes és általános fázisait, - ami Nekem pl. nagyon sok mindent megvilágított, és ugyanakkor optimizmussal is eltöltött, - az a helyzet, hogy ahol most mi vagyunk egy olyan fejlődési állomás, amelyen a legtöbb civil szervezet átment, és példákkal illusztrálva legalább egy részletes megoldás-sorozatot in meghallgathattunk.

Jók voltak a gyakorlatok, az impromptu munkacsoportok, és jó volt a tendencia, hogy konkrét esetek helyett inkább általános társadalomfejlődési törvényszerűségekkel foglakoztunk, amelyeket aztán bizonyos változtatásokkal alkalmazni lehet különféle konkrét helyzetekre. Kár, hogy a rajzos diagrammokat nem tudom itt reprodukálni.

A Szlovák példa nagyon érzékletesen mutatta ezt be, hogy hogyan fejlődik egy ilyen civil mozgalom az egyszemélyes „Lone Ranger” állapoton keresztül a „rengeteg vezető, katonaság nélküli” állapotig, aztán a letargikus „nem tudjuk mit csináljunk, nincs tagság, stb” lépcsőn át a jelenlegi moduláris szerkezethez, amikor is a Titkárt vagy Vezetőt 6 havonkénti választással rotálják a kemény mag tagjaiból, míg a többi vezéregyéniség sejtek, munkacsoportok koordinátorai lesznek. Érdekes mód, a felhozott példában végül a forrás Csoport önállósult,olyan értelemben, hogy bár továbbra is a Szervezethez tartoztak,  de mivel ez a tevékenység különleges ismereteket, kapcsolatokat és képességeket követel, egy bizonyos Autonómiát élveznek a Szervezeten belül.

Így mindenki megismeri mindenkinek a feladatkörét és a soros Vezető nem avatkozik bele a különböző munkacsoportok részletes dolgaiba, de teljes áttekintést, és úgymond stratégiát és összeköttetést biztosít ezek között és így az adott célra concentrálva sokkal hatásosabban, demokoratikus módszerekkel saját, organikus életre kel a Szervezet.

A másik nagyon fontos dolog amit tanultunk, - és egy olyan, ami igencsak időszerű számunkra – (nem mintha az egész nem lett volna az) az új tagok toborzásával foglakozott. Minden előadó hangsúlyozta a „foglalkoztatást, majd az ebből kifejlődő felelősségtudatot a jövendő tagokban. Ezt olyanformán mesélték el, hogy a „toborzó” először érdekeltséget kelt a kiszemelt, munkatárs/aktivistában, beszélget vele, elhívja egy toborzó, vagy bármilyen eseményre, aktivitásra először mint nézelődő, később mint segéd, majd valamilyen ürüggyel elküldi egy önálló tevékenységre, egy másik,  vadiúj emberrel. Így felépül az önbizalom, a felelősségérzet és az bizonyítani tudás vágya, ugyanakkor egy új taggal szaporodik a szervezet, ami az utánpótlás szempontjából nélkülözhetetlen. Lehet ilyesmi akár szórólapozás, beszámoló,  beszélgetés, impromptu beszélgetés a helybeliekkel, vagy szervezeti munka, írás, felszólalás, új szimpatizánsok,környékbeli lakók bevonása, stb. Az adott tárgy majdnem mindegy, de az illető tehetségének, érdekeltségi körének legyen megfelelő.

Ők is nagyon fontosnak tartották a célok egyértelmű meghatározását, a célszemélyek azonosítását, kapcsolatfelvételt, konkrét közeli, középtávú és hosszú távú célok kitűzését, kiemelték az ideiglenes koalíciók fontosságát; ahogy az amerikai oktató fejezte ki magát: „politikában nincsenek  sem állandó barátok, sem állandó ellenségek”.

Fontosnak tartották kiemelni és megkülönböztetni, a Fontos gólokat és az kisebb, rövid távú elérhető célkitűzéseket, amelyeket részint a kemény mag, részint a külsőbb,  de aktív kör tekintheti céljainak. (feladatainak)

A Rendelkezésre álló támogatásokat nem csak megkeresni és aktivizálni kell, hanem megtalálni annak is a módját, hogy ezeket a leghatékonyabb mód használjuk fel. Ezért (IS) fontos a folyamatok, célok, alapos ismerete, a személyes kapcsolatok építése és ápolása. És mindig lehet valamiféle kompromisszumot vagy jövendőbeli segítséget kötni/ígérni.

Érdekes gyakorlat volt mikor ötszemélyes csoportokba osztva egy, épp Földet ért Marbéli űrhajó utasainak kellett elmagyaráznunk a közösségszervezésünk céljait, értelmét, és hogy hogyan képzeljük el a hatalom gyakorlásába való tényleges és  hathatós beleszólásunkat. Mondanom sem kell, ahány csoport, annyiféle válasz érkezett, mindenesetre egy nagyon jó, célokat, eszközöket meghatározó gyakorlat volt, a döntéseket egyhangúan kellett meghoznunk, és ez nem kevés csoportokon belüli vitának adott alapot. (Érdemes csoporton belül is gyakorolnunk az aktuális ügyek letisztázása, stratégiák kialakítása érdekében).

Ezeken kívül sor került az emberismeret kifejlesztésére a vezetők részéről, a helyettesek betanításának  fontosságára, ami a már fentebb említett toborzás egyik továbbfejlesztett változata, de a technikákon kívül velünk született képességeket is igényel,  és ez egy nem formális hierarchia kialakulását eredményezi ugyanezen – és egyéb képességek, tapasztalatok, ismeretek – alapján. Ugyancsak a feladatok delegálása a vezetők részéről igencsak fontos, a lényeges és a részletkérdések felismerésének és elkülönítésének a szükségességével együtt. Így lehet ugyanis nem csak a legrövidebb úton elérni a célokat, de ez a rendelkezésre álló tehetségek felismerését, azok legkielégítőbb felhasználását, mind az szervezet, mind az egyéni résztvevők számára is. Az egyenlőség tehát úgy nyilvánul meg, hogy mindenki a képességeinek, vonzódásának, legmegfelelőbb poszton szolgálja az egészet. Fontos még megjegyezni, hogy még a legrejtettebb kényszer is általában visszafelé sül el, - amit az emberek nem akarnak csinálni, abból sok nem jó keletkezik, még ha kedvetlenül el is végzik a rájuk erőszakolt feladatot.

És talán a legfontosabb, hogy a közösségszervezés, építés egy kétirányú, tanulási és organikusan összekötött, egymásra utalt folyamat, aminek megvannak a fázisai, a jó ötletek bárhonnan jöhetnek és a kemény magnak sincs mindig igaza, - ez az igazi demokratikus alapja az egésznek. Mindenkinek szóhoz kell jutnia, és az egész akkor működik a legjobban, ha a célok, módszerek, stratégiák és a pozícióban lévő tagok a lehető legnagyobb egyetértésben, lehetőleg egyhangúan dolgoznak együtt.

Természetesen hallottunk még nagyon sok dolgot, volt, amit már most is gyakorlunk, volt ami új volt számunkra, mindenesetre számomra az egyik legjobb és legértékesebb előadás volt, és nagyon örültem, hogy részt vehettem rajta. Ha valamit kifelejtettem volna, írjátok meg, (Józsi is ott volt tőlünk) és elnézést, jegyzeteltem, de hát így is kimaradhatott sok minden egy ennyire sűrű és mondanivalókkal terhes programból. Sok köszönet a Vendégeinknek a Szervezőknek, Máténak, és a Gólyának is.

K. Zoltán

KMJ Érdekvédelem,Koordinátor 

 Küldd el nekünk e-mail címedet ha szeretnél értesülni a legfrissebb híreinkről és eseményeinkről.

Címünk:

kozmunkasmozgalom@gmail.com

 Ide várjuk ötleteidet, javaslatodat, valamint panaszodat is a közmunkával kapcsolatban.

A KMJ csapata.

CSATLAKOZZ AKTÍV VAGY PÁRTOLÓ TAGKÉNT MOZGALMUNKHOZ!

Néhányan a csoportból részt vettünk a Policy Agenda és a Friedrich Ebert Stiftung Alapjövedelem, közmunka, segélyezés c. konferenciáján április 25.-én. Sok érdekességet hallottunk, sok számunkra elfogadhatatlan véleményt is, de most nem az eseményről szeretnék beszámolni.

Ugyanis a konferencián találkoztunk és beszéltünk Andor László Európa Tanács taggal, aki az  Európai Szociális és Foglalkoztatáspolitikai bizottság uniós biztosa. Ő volt az egyik előadó a programon.

Elmondtuk neki a közmunkával kapcsolatos problémákat. Megalázó bánásmód, ellent mondó nyilatkozatok, kormányzati szinten, rossz eszköz és munkavédelmi felszerelés, ellátás, illetve ezek hiánya, visszaélések és törvényszegések, alacsony bérek, alacsony szabadság. Nem megfelelő és megalázó képzések. Ezekre válaszolva elmondta, hogy ezt ők Brüsszelben nem támogatják. Ezeket a panaszokat az Európa Tanács elé terjeszti és javaslatot kér a megoldásra, hogy tegyen a Tanács ajánlásokat  a Magyar Kormány felé.

Fontos, hogy európai szinten is fellépjünk az érdekeinkért.

József

(fotó: Csécsei Ilona)

Gondolom mindenki fáradt már egy kicsit a folyamatos rémtörténetektől, bajoktól, szabálytalanságoktól, lekezelésektől, stb. szóval szeretném megírni itt most azt is, amit tényleg elértünk, ami sikerült, hogy lássátok: igenis van erő az egységben, a céltudatos cselekvésben, a civil szervezkedésben. Egyedül, egyenként lesöpörhetnek az asztalról, de mint választó állampolgári tömeg, amely egy adott cél érdekében összefog igenis hatalmat jelent.

Kitanultuk, hogy ez a „rettenetes szörnyeteg”, ez a kificamodott és rosszindulatú rendszer egy begyepesedett papírsárkány, fogai rég kihullottak, egymással ellentmondó kijelentései és hatalmi hozzá állása csak egy rosszul szervezett, gyakran tudatlan és féltékeny bürokrácia, amely elsősorban önmagát félti, a saját mondvacsinált pozícióit őrzi, elsősorban saját magától. Az ostor persze eddig mindig rajtunk csattant, de rájöttünk, hogy ebben a kaotikus zűrzavarban, amelynek látszólag az elsőrendű hivatása az, hogy egymásnak keresztbetegyen, igenis vannak jóindulatú, segítőkész és hozzáértő emberek is. Méghozzá kulcspozíciókban. Mikor Őket megtaláltuk, megtaláltuk a segítséget, néha jó tanács, ötlet, felvilágosítás formájában, (gondolok itt például az Ő kezeiket is megkötő, egymásnak ellentmondó rendelkezésekről, szabályzatokról, törvényellenes követelésekről és így tovább, amelyeket mi gyakran nem ismertünk, és egyszerűen a „főnököket” hibáztattuk), de egyre gyakrabban konkrét segítségben, cselekvő elkötelezettségben is. Találtunk embereket, akik tényleg jóindulatúak, értik a dolgukat és azt akarják, hogy a rendszer ésszerűen és sikeresen működjön. Sokat lehetne erről írni, de a lényeg az, hogy kezdenek kialakulni a közvetlen kommunikáció csatornái, a megoldások lehetőségei, a minden érintett fél számára előnyös helyzetek kidolgozásai. És a kezdeti sikerek maguk után fogják vonni a többieket is, hisz egyszer csak elkezd nyilvánvalóvá válni, hogy igenis nem szükséges ellenségként szemben állni, hanem lehet együttműködni is.

Mi történt tehát konkrétan?

Egy súlyos probléma országszerte például a kifizetések kérdése. Tapasztalatunk szerint részint időbeliségüket illetőleg, részint a bankkártya használata, ami eleve sokakat megrövidített a különböző banki megkötések, díjak, stb. költségeivel. Az előbbi miatt hívtuk el Pirisi Károlyt, a Józsefvárosban és Zuglóban közfoglalkoztató BudapestEsély NKft. igazgatóját egy beszélgetésre, ahol kiderült: míg a dolgozók megkaphatják a fizetésüket 5.-ig bezárólag, készpénzben, hiszen részint így szól a szerződés, addig a képzésben részvevők sokszor késve kapták a fizetést. Ennek adminisztratív oka volt: mivelhogy az iskoláknak is 5.-re kellett leadni a jelenléti íveiket, így természetesen a fizetéseket nem lehetett ugyanerre a napra bérszámfejteni, ez fizikailag lehetetlen. Elértük, hogy a legtöbb képzésben lévő munkavállaló számára megtörténtek az áprilisi kifizetések 4.-ig - akkor gondoltuk, na ja, persze itt vannak a választások. De ez sikerült májusban is!

Tehát nyilvánvaló, hogy van megoldás, most azon dolgozunk, hogy ez legyen az alaphelyzet a jövőben is, mindenki kapja meg a fizetését időben, méghozzá 5.-ig. Az az igazság, hogy ez egy kölcsönös tanulás, ismerkedés, de kezdünk mi is belejönni. És természetesen az illetékesek is.

Természetesen maradt még rengeteg probléma a „lehúzások” törvényességét, a veszélyes hulladék kezelését, a forgalomban megkövetelt utcaseprés, a védőruhák, italok, pihenők, és természetesen a fizetések és a képzések piaci értékének a kérdése. Tudom, hogy mindegyikőtök tudna még jócskán ehhez hozzáadni, tudjuk mi is, de ez az írás most nem erről szól. Vannak ezen problémákkal kapcsolatban is javaslataink, a lehetőségek sora végtelen. Csak csinálni kell együtt és hallatni a szavunkat. Ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint bárki más.

Ennek érdekében pályáztunk, és márciusban rendeztünk egy „Közös Lábos” eseményt egy belvárosi romkocsmában, ahol több száz tál étel tűnt el amilyen gyorsan csak önkénteseink készítették azokat, jóval az önköltségi ár felett.

Igaz, a választások előtt a pártokhoz kiküldött kérdőíveinkre nem sokan válaszoltak érdemben, de azt hiszem, már bánják, hogy nem figyeltek jobban oda. Sajtótájékoztatót keretében értékeltük a válaszadók közmunkával kapcsolatos terveit, így megjelentünk a sajtóban, rádióban, készültek videók, cikkek, „láthatóvá és hallhatóvá” váltunk.

Voltak látogatóink külföldről: Amerikából, Hollandiából, Belgiumból, a szomszéd országokból, Ausztriából, Németországból, megy a tapasztalatcsere és a tanulás. Idén nem is tudom hány továbbképzésen vettünk részt, tanuljuk, hogy lehet adatokat, információkat szerezni, és hogyan lehet azokat hasznosítani.

Ismerkedünk a jogi lehetőségeinkkel, vannak önkéntes jogászaink, hivatásos video készítő művészeink, kapcsolatban állunk helyi aktivistákkal és más civil szervezetekkel, szóval kezd kibontakozni és nőni a Mozgalom. Itt a nyár, ami ugyan mindig kicsit lassú, de legalább lesz alkalom tervezni, hálózatot építeni. Nagyjából megvan a következő lépések, kívánságok listája, szóval megvan az okunk az optimizmusra, és hiszünk is a jövőben. Persze, egy országos méretű rendszert nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, különösképp akkor nem, ha ez együtt kell járjon az emberek gondolkozásmódjának a megváltoztatásával, de sikerülni fog!

K. Zoltán

Érdekvédelmi munkacsoport koordinátor

(fotó: Csécsei Ilona)

Május 16.-án Szél Bernadett országgyűlési képviselővel és tanácsadóival találkoztunk a Képviselői Irodaházban.

A közmunkások bizonytalansága volt az egyik fő téma. Továbbá tárgyaltunk az alacsony bérről, lecsökkentett szabadságról,a kormányzati ellentmondásokról, a képzések és munkahelyek hiányáról illetve a megalázó és semmire nem használható képzésekről. Beszéltünk még a veszélyes hulladék gyűjtéséről és a fertőzés veszélyről, az eszközök és védőfelszerelések hiányosságáról illetve azok nem meglétéről.

Ezek megbeszélése után megállapodtunk a további együttműködésről információ és tapasztalatcsere céljából. Számunkra fontos, hogy pártfüggetlenek legyünk, de azt gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges tárgyalni a politikusokkal a változások elérése érdekében. Éppen ezért más pártok képviselőivel is szívesen tárgyalunk, így talán sikerül eljuttatni a hangunkat a parlamenti döntéshozókhoz.

Pár napos késéssel, április 25.-én sikerült létrehoznunk egy találkozót Pirisi Károly igazgató úrral, és munkatársával, Takács úrral a BudapestEsély NKft. irodájában. A csoportot Bálint, Miklós és jómagam képviseltük.

A találkozó célja ezúttal a májusi 5.-i kifizetések elintézése volt. Elsődleges célunk az volt, hogy minden dolgozóját a cég legkésőbb május 5.-ig kifizesse, legyenek akár képzésben, akár munkában.

A találkozó idő előtt, várakoztatás nélkül és szívélyes hangulatban folyt le, még kávéval, vízzel is megkínáltak. Bálint előadta látogatásunk elsődleges célját - amit egyébként írásban is átadtunk - majd meghallgattuk hogyan történt a kifizetés áprilisban, beszéltünk arról, hogyan lehetne ezt a kifizetési dátumot állandósítani, stb.

Abban maradtunk, hogy a BudapestEsély NKft.

-          ezen túl úgy fogja az új szerződéseket megírni, hogy mindenki kifizetése megtörténhessen 5.-ig;

-          májusban minden elérhető dolgozójának időben, tehát május 5.-ig kifizeti a járandóságát.

Beszéltünk még a veszélyes hulladékok kezeléséről és az oktatás értelméről, valamint egyéb részletkérdésekről, és valóban értékes információkat szereztünk.

Miklós sajnos nem nagyon jutott szóhoz, de jelenléte és rövid megjegyzései mindenképp nélkülözhetetlenné tették, lévén Ő volt az asztalnál az egyetlen aktív közmunkás közöttünk, és nagyon jól képviselte társait.

Összefoglalva, Én úgy érzem, hogy sikerült a legutóbbi találkozásunk alatt elültetett pozitív magot kicsit megöntözni, és remélem, hogy képesek leszünk a jövőben is együttműködni, ami persze közös érdekünk, és természetesen a közmunkások helyzetére is jó hatással lesz.

K. Zoltán

Érdekvédelmi munkacsoport koordinátor

A közmunkás hétköznapok nemcsak a kellemetlen, rossz tapasztalatokról szólnak. Ha nem is túl gyakran, de megesik, hogy az utcaseprők munkáját figyelők úgy érzik, hogy az elismerésüket valamilyen formában ki kell mutatniuk. Volt rá példa, hogy a kollégámat és engem egy hölgy fornettis pogácsával kínált meg. A mai napon is történt valami hasonló: az  utcán egy hölgy lépett hozzám és közölte, hogy tetszik neki a munkám. Elmondta, hogy a szomszédban lakik és szeretne egy szerény ajándékot adni. Meglepődtem és megilletődve fogadtam el tőle a tábla csokit. Nem először fordult elő, hogy az emberektől valamilyen elismerő gesztust csalt ki a munkánk, de mindig jólesett. Az ilyen kis ajándékok azt jelzik, hogy a közmunka ugyan alulfizetett, nem igazán ambicionáló tevékenység, de az emberek szemében mégis van értéke - főleg, ha eredménye közvetlenül érzékelhető. Ilyenkor az ember elfelejti azt a  hivatalos érvelést, mely szerint a közmunkás garantált bére azért annyi amennyi, mert nem termeli ki a bérét sem. Vajon egy szeméttől megtisztított utca hány forintot ér? A tábla csokihoz hasonló állampolgári ajándékok szerint biztosan többet, mint amennyit a hivatalos közfoglalkoztatási megmondók  gondolnak...

Attila              

(A fotó csak illusztráció. Készítette: Csécsei Ilona)

2014. április 2.-án voltunk a Közép-európai Egyetemen (CEU) egy előadáson. Az esemény külföldi roma hallgatóknak szólt, arról, hogy miért érdemes szervezkedni a saját érdekeink megvédése érdekében, így az előadások a közösségszervezésről és annak kelet-európai megvalósításáról szóltak.

A 4 meghívott előadó közül Dave Beckwith a több mint 40 éves amerikai közösségszervezési tapasztalatairól beszélt, de volt előadás a macedón helyzetről is. Varga Máté, a Civil Kollégium vezetője a hazai képzési programjukról szólva szót adott nekünk is. Rövid hozzászólásunkat, melyben a saját tapasztalatainkat mondtuk el, nagy tapssal köszönték meg a jelenlévők. Dave külön felhívott minket a pódiumra és személyesen köszönte meg az előadásunkat és gratulált az eddigi tevékenységeinkhez. Jó érzés volt ott lenni és ennyi ember előtt elmondani a tapasztalatainkat.

Csonka József