Foto: Atem Agrav Civilkollégium

HALADÓ  KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI, ÉS KÖZÖSSÉGSZERVEZÉSI SZEMINÁRIUM

TUDATOS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS/FEJLESZTÉS

05.27.2014 GÓLYA PRESSZÓ

Rövid összefoglaló:

Jó hangulatban telt az idő, kis késéssel kezdődött ugyan, de a Vendégeink megosztásai, prezentációi, tanácsai, tapasztalatai, történetei bőségesen kárpótoltak mindenért. A hely barátságos, kötetlen, kertes, az ebéd pedig kiadós és  felséges volt, érdemes lenne ezt a helyet a jövőre nézve is észben tartani. (És ingyenes a parkolás!)

Nem kívánom leírni azokat a dolgokat, amelyeket már előző  munkacsoportjainkon, előadásainkon megtanultunk, ez különben is inkább egy összefoglaló jellegű produkció volt, és valóban összekötött jó néhány, számomra mindezidáig összefüggéstelennek tűnő kapcsolatot, viszonyt,  és nagyon tisztán megfogalmazta a szociális szervezetek, a társadalmi összefogás és akció különböző, szinte természetes és általános fázisait, - ami Nekem pl. nagyon sok mindent megvilágított, és ugyanakkor optimizmussal is eltöltött, - az a helyzet, hogy ahol most mi vagyunk egy olyan fejlődési állomás, amelyen a legtöbb civil szervezet átment, és példákkal illusztrálva legalább egy részletes megoldás-sorozatot in meghallgathattunk.

Jók voltak a gyakorlatok, az impromptu munkacsoportok, és jó volt a tendencia, hogy konkrét esetek helyett inkább általános társadalomfejlődési törvényszerűségekkel foglakoztunk, amelyeket aztán bizonyos változtatásokkal alkalmazni lehet különféle konkrét helyzetekre. Kár, hogy a rajzos diagrammokat nem tudom itt reprodukálni.

A Szlovák példa nagyon érzékletesen mutatta ezt be, hogy hogyan fejlődik egy ilyen civil mozgalom az egyszemélyes „Lone Ranger” állapoton keresztül a „rengeteg vezető, katonaság nélküli” állapotig, aztán a letargikus „nem tudjuk mit csináljunk, nincs tagság, stb” lépcsőn át a jelenlegi moduláris szerkezethez, amikor is a Titkárt vagy Vezetőt 6 havonkénti választással rotálják a kemény mag tagjaiból, míg a többi vezéregyéniség sejtek, munkacsoportok koordinátorai lesznek. Érdekes mód, a felhozott példában végül a forrás Csoport önállósult,olyan értelemben, hogy bár továbbra is a Szervezethez tartoztak,  de mivel ez a tevékenység különleges ismereteket, kapcsolatokat és képességeket követel, egy bizonyos Autonómiát élveznek a Szervezeten belül.

Így mindenki megismeri mindenkinek a feladatkörét és a soros Vezető nem avatkozik bele a különböző munkacsoportok részletes dolgaiba, de teljes áttekintést, és úgymond stratégiát és összeköttetést biztosít ezek között és így az adott célra concentrálva sokkal hatásosabban, demokoratikus módszerekkel saját, organikus életre kel a Szervezet.

A másik nagyon fontos dolog amit tanultunk, - és egy olyan, ami igencsak időszerű számunkra – (nem mintha az egész nem lett volna az) az új tagok toborzásával foglakozott. Minden előadó hangsúlyozta a „foglalkoztatást, majd az ebből kifejlődő felelősségtudatot a jövendő tagokban. Ezt olyanformán mesélték el, hogy a „toborzó” először érdekeltséget kelt a kiszemelt, munkatárs/aktivistában, beszélget vele, elhívja egy toborzó, vagy bármilyen eseményre, aktivitásra először mint nézelődő, később mint segéd, majd valamilyen ürüggyel elküldi egy önálló tevékenységre, egy másik,  vadiúj emberrel. Így felépül az önbizalom, a felelősségérzet és az bizonyítani tudás vágya, ugyanakkor egy új taggal szaporodik a szervezet, ami az utánpótlás szempontjából nélkülözhetetlen. Lehet ilyesmi akár szórólapozás, beszámoló,  beszélgetés, impromptu beszélgetés a helybeliekkel, vagy szervezeti munka, írás, felszólalás, új szimpatizánsok,környékbeli lakók bevonása, stb. Az adott tárgy majdnem mindegy, de az illető tehetségének, érdekeltségi körének legyen megfelelő.

Ők is nagyon fontosnak tartották a célok egyértelmű meghatározását, a célszemélyek azonosítását, kapcsolatfelvételt, konkrét közeli, középtávú és hosszú távú célok kitűzését, kiemelték az ideiglenes koalíciók fontosságát; ahogy az amerikai oktató fejezte ki magát: „politikában nincsenek  sem állandó barátok, sem állandó ellenségek”.

Fontosnak tartották kiemelni és megkülönböztetni, a Fontos gólokat és az kisebb, rövid távú elérhető célkitűzéseket, amelyeket részint a kemény mag, részint a külsőbb,  de aktív kör tekintheti céljainak. (feladatainak)

A Rendelkezésre álló támogatásokat nem csak megkeresni és aktivizálni kell, hanem megtalálni annak is a módját, hogy ezeket a leghatékonyabb mód használjuk fel. Ezért (IS) fontos a folyamatok, célok, alapos ismerete, a személyes kapcsolatok építése és ápolása. És mindig lehet valamiféle kompromisszumot vagy jövendőbeli segítséget kötni/ígérni.

Érdekes gyakorlat volt mikor ötszemélyes csoportokba osztva egy, épp Földet ért Marbéli űrhajó utasainak kellett elmagyaráznunk a közösségszervezésünk céljait, értelmét, és hogy hogyan képzeljük el a hatalom gyakorlásába való tényleges és  hathatós beleszólásunkat. Mondanom sem kell, ahány csoport, annyiféle válasz érkezett, mindenesetre egy nagyon jó, célokat, eszközöket meghatározó gyakorlat volt, a döntéseket egyhangúan kellett meghoznunk, és ez nem kevés csoportokon belüli vitának adott alapot. (Érdemes csoporton belül is gyakorolnunk az aktuális ügyek letisztázása, stratégiák kialakítása érdekében).

Ezeken kívül sor került az emberismeret kifejlesztésére a vezetők részéről, a helyettesek betanításának  fontosságára, ami a már fentebb említett toborzás egyik továbbfejlesztett változata, de a technikákon kívül velünk született képességeket is igényel,  és ez egy nem formális hierarchia kialakulását eredményezi ugyanezen – és egyéb képességek, tapasztalatok, ismeretek – alapján. Ugyancsak a feladatok delegálása a vezetők részéről igencsak fontos, a lényeges és a részletkérdések felismerésének és elkülönítésének a szükségességével együtt. Így lehet ugyanis nem csak a legrövidebb úton elérni a célokat, de ez a rendelkezésre álló tehetségek felismerését, azok legkielégítőbb felhasználását, mind az szervezet, mind az egyéni résztvevők számára is. Az egyenlőség tehát úgy nyilvánul meg, hogy mindenki a képességeinek, vonzódásának, legmegfelelőbb poszton szolgálja az egészet. Fontos még megjegyezni, hogy még a legrejtettebb kényszer is általában visszafelé sül el, - amit az emberek nem akarnak csinálni, abból sok nem jó keletkezik, még ha kedvetlenül el is végzik a rájuk erőszakolt feladatot.

És talán a legfontosabb, hogy a közösségszervezés, építés egy kétirányú, tanulási és organikusan összekötött, egymásra utalt folyamat, aminek megvannak a fázisai, a jó ötletek bárhonnan jöhetnek és a kemény magnak sincs mindig igaza, - ez az igazi demokratikus alapja az egésznek. Mindenkinek szóhoz kell jutnia, és az egész akkor működik a legjobban, ha a célok, módszerek, stratégiák és a pozícióban lévő tagok a lehető legnagyobb egyetértésben, lehetőleg egyhangúan dolgoznak együtt.

Természetesen hallottunk még nagyon sok dolgot, volt, amit már most is gyakorlunk, volt ami új volt számunkra, mindenesetre számomra az egyik legjobb és legértékesebb előadás volt, és nagyon örültem, hogy részt vehettem rajta. Ha valamit kifelejtettem volna, írjátok meg, (Józsi is ott volt tőlünk) és elnézést, jegyzeteltem, de hát így is kimaradhatott sok minden egy ennyire sűrű és mondanivalókkal terhes programból. Sok köszönet a Vendégeinknek a Szervezőknek, Máténak, és a Gólyának is.

K. Zoltán

KMJ Érdekvédelem,Koordinátor 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.