Minden embernek szüksége van arra, hogy életkorára, egészségi állapotára és családi állapotára tekintettel elegendő szabadságot kapjon ahhoz, hogy pihenjen, regenerálódjon, és szeretteivel elegendő időt tölthessen! A közfoglalkoztatottaknak erre ma Magyarországon nincs lehetőségük. Minden közfoglalkoztatottnak maximum 20 nap szabadság jár egy évben, életkorától, gyermekei számától, egészségi állapotától függetlenül.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért kezdeményezi, hogy a kormány a 'közfoglalkoztatási' törvény 2.§ (5) bekezdés m) pontját helyezze hatályon kívül ("A közfoglalkoztatási jogviszony esetén: m) az Mt. 117-121. §-a nem alkalmazható")!

Egy átlagos munkavállaló 27 nap fizetett szabadságot vesz igénybe egy évben. A közfoglalkoztatottaknak viszont a minimálbérnél 30%-al kevesebb jövedelme mellett 1 héttel kevesebb szabadság jut. És azt is csak a már elvégzett munka idejével arányosan vehetik ki (egy hónap után 1-2 napot).

A Munka Törvénykönyve szerint, ha valaki bejelentett foglalkoztatottként normál műszakban dolgozik a fizetett szabadnapok száma 20 nap, viszont a kor előrehaladtával a szabadnapok száma növekszik. E mellett a 16 év alatti gyermekek száma is növeli a szabadnapok számát gyermekenként 2 nappal. A maximális szám 7, ami 3 vagy több gyermek után jár. A Munka Törvénykönyvének ezen pontja a közfoglalkoztatottakra nem alkalmazható. Vagyis nem csak kevesebb fizetés, de kevesebb fizetett szabadság is terheli őket. Ráadásul szabadnapjaik feléről a munkáltató rendelkezik (sok munkahelyen a gyakorlatban több mint a feléről).

Ezért, mi az erről rendelkező közfoglalkoztatási törvény 2.§ (5) bekezdés m) pontjának hatályon kívül helyezését kezdeményezzük.

Ha igaz az Alaptörvény azon állítása, hogy „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik”, akkor vajon az értékteremtő munkát követően miért nem jár mindenkinek ugyanannyi ’értékmegőrző’ pihenés? Ha minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez és minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz, akkor Magyarország vajon miért tesz különbséget szabadság és szabadság között önkényesen, mindenfajta igazoló érv nélkül? Az effajta megkülönböztetés sérti az egyenlő bánásmódhoz való jogát naponta több, mint 200 ezer honfitársunknak.

Kiket, és hogyan érint a jelenlegi állapot?

Fiatalkorúak: 18 év alattiaknak 5 nap pótszabadság járna a 20 napon felül. 2015-ben 1123 fő volt a havi átlagszáma a 16 és 18 év közötti közfoglalkoztatottaknak.

Középkorúak és idősek: Már 25 év felett hátrányt jelent az, hogy az életkor előrehaladtával nem növekszik a szabadnapok száma. A tartósan munkanélküliek jelentős százaléka 45 év feletti. Ők közfoglalkoztatottként 10 nap pótszabadságtól esnek el. 2016 márciusában 106 454 fő 26 és 50 év közötti közfoglalkoztatott dolgozott, 54 019-en pedig 50 év felettiek voltak.

Gyerekes szülők: a gyermekek után, amíg az a 16 évet be nem tölti gyermekenként 2, 3 gyerekkel vagy a fölött 7 nap pótszabadság jár annak, aki nem a közfoglalkoztatásban dolgozik. Ennek a hiánya leginkább az iskolai és óvodai szünetek idején érinti érzékenyen a szülőket.

Sérült gyermekeket nevelők: Azon családokban ahol tartósan beteg, sérült gyermek van a szülőknek 2 nap pótszabadság járna.

Közmunkás Mozgalom a Jövőért

Egy érintett tapasztalatai: Mariannak három gyermeke van, akik közül egy 16 éves tartósan sérült és egy fejlesztésre hordandó (SNI-s) 5 éves. A 16 és 12 éves gyerekek nem az önkormányzat területén működő iskolába járnak, így semmiféle önkormányzati támogatásban (nyári napközi) nem részesülhetnek. Az 5 éves, óvodás gyerek esetében 6 hét szünet van az oviban, ami alatt nincs biztosítva másik óvoda a környéken. Bevonható nagyszülők nincsenek, illetve a 90 éves nagypapát is a család látja el. Azért se vehetnék igénybe az óvodát, mert speciális tornára, fejlesztésre kell hordani napközben a legkisebb gyermeket, amit természetesen csak szülő tud megoldani. A középső és legkisebb gyerek krónikus légúti problémákkal küzd, aminek gyógyítása végett legalább a szünet ideje alatt tiszta levegőjű területen kéne pihenniük. A Gyes/munkaviszony évei alatt ez biztosítva volt, de amióta Mariann tavaly közfoglalkoztatott lett, erre nincs lehetősége. Férje a család eltartása miatt külföldön vállalt munkát, így jelentős részben őrá se tudnak támaszkodni a mindennapok szintjén. Ezen kívül a gyerekek iskolai/óvodai szünetei nincsenek harmonizálva, így nem egyszerre vannak otthon, e miatt is több szabadnapot kellene rájuk fordítani, mivel egyedül törvényi kötelezettség miatt még nem lehetnének. Az egyetlen mód arra, hogy nyáron több időt tölthessen a gyerekekkel, az, ha egészségi állapotukra hivatkozva táppénzre megy, de így bevételtől esik el és kockáztatja a munkahelyén a későbbi munkavállalását. Munkahelye azzal is nehezítette az elmúlt évben a helyzetet, hogy a karácsonyi ünnepek alatti 8 napot kötelezően ki kellett venni, amivel a teljes évre csak 12 nap maradt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.