2014. február 8.-án szombaton amerikai közösségszervezőket láttunk vendégül, akik az USA több területéről jöttek ide Közép-Európába, hogy tanácsokat adjanak a hozzánk hasonló közösségi szervezeteknek, hogy hogyan valósítsunk meg valódi érdekvédelmet. Mind a hatan elismerően szóltak a tevékenységünkről és jó párbeszédet sikerült létrehozni – csak az idő volt kevés.

Személyes benyomásaimat fogom leírni.

Az idő messze túl rövid volt.

Az USA beli javaslatok nagyrészét már csináljuk, kaptunk egy két jó ötletet, de mivel mind a problémák, mind a szociál-politikai környezet más, szerintük valójában nekünk kell létrehozni a saját szervezetünket, módszereinket, stratégiánkat. Egyébként szerintem kedvező benyomást keltettünk, legalábbis az általuk ismert környező országokhoz viszonyítva, mondván hogy itt, és ezen körülmények között bár „nekünk kell az utat kijárni”, fáklyavivőknek lenni, az összbenyomásuk a működésünkről meglehetősen jó volt.

 A három legaktívabb USA résztvevő, Justin (a fekete srác Chicagoból), Jim (szintén Chicago, a Fedélnélküli Koalíciótól) és Emira (mexikói menekült San Franciscoból) volt.

De volt vendégünk, aki a különböző vallási közösségek összehangolásával foglalkozott, nála a fő hangsúly az összefogáson, a különböző hitű, de azonos vagy hasonló helyzetű emberek közötti megértésen vol. Ideértve az esetlegesen különböző társadalmi helyzetű, de azonos értékrendszerrel bíró személyeket, közösségeket is, ami természetes, és megszívlelendő. Példákat, konkrét példákat nem mondott, de ugyancsak többször is említette a terepekre való kijárás fontosságát, és a személyes kapcsolatokat. Ők szisztematikusan járták az országot, a szegény területekre összpontosítva, az azonos érdek és értékrend fontosságát hangsúlyozva, és így, teljesen grassroots (alulró fölfelé) alapon jelentős sikereket értek el, sikerült egy meglehetősen megosztott népességből együttműködő csoportokat létrehozni.

Szóba került az eredeti cél-szervezetek/személyek kiterjesztése kibővítése olymód, hogy a közös érdekeket vegyük figyelembe, a különbségeket pedig csökkentsük, ilymód társítani tudjuk a rendelkezésünkre álló erőket, egy adott cél elérése érdekében, a fokozatosság elvének figyelembe vételével. Ezek után, a sikeres együttműködés megerősíti az egymás közötti bizalmat és a közös sikerélmény ugyancsak a további erők használhatóságát fogja eredményezni. Az eredeti cél-réteg kibővítésével pedig az adott meglévő potenciális erők felismerése és felhasználása is sokkal hatékonyabbá válik, elsősorban az általános felfogás, nézőpont megváltoztatása által.

Emira konkrét esetekkel is szolgált, Ő elsősorban az ottani munkahelyzettel – illetve a bevándorlók munkanélküliségével foglalkozik. Egyszer például egy befektető egy nagy épületet akart felhúzni a környékükön külföldi munkások odaszállításával, mire először élőlánccal körbevéve az épületet, végülis sikerült megértetniük a beruházóval, hogy mekkora a munkanéküliség a környéken, és így végül békésen, a helyi „Polgármester” és a beruházó egyetértésével megállapodtak, hogy az építkezést helyi munkaerőből fogják véghezvinni, és hogy ez mindeki számára a lehető legjobb megoldás. Szóval minden különösebb nyomásgyakorlás nélkül sikerült nekik a helyzetet rendezni, és ez a módszer később egyéb alkalmakkor is hatásosnak bizonyult. De, bár az ügy gyorsan, és mindenki megelégedésére zárult, az elején mégis egy erődemonstrációval hozták össze az érdekelteket, tehát igenis nemcsak pontosan tudni kell, mi az adott cél, mik a szükséges lépések, de az elszántságot is bizonyítani kell, majd bizonyítani/tisztázni, hogy a békés, helyi-erő megoldás mindenki számára a legelőnyösebb. Ők is felkerestek lehetséges szövetségeseket, a helyi háziuraktól az üzletekig, bizonyítva az álláspontjuk előnyös voltát, így a megoldáshoz külső segítség is hozzájárult. És természetesen a megmozdulás, és annak sikere hozzájárult az általános előitéletek megváltoztatásához, az emberek kihasználtságának a befejezéséhez, és főként, mint már mondta is, a helyi munka, helyi erőforrások előnyeit „importált” munkások, stb. helyett.

Justin itt megjegyezte, hogy Ők is támogatták ennek és hasonló, közcélú megmozdulások sikerét, vagyis hangsúlyozta az összefogás és a szolidarítás szükségességét, még akkor is, ha egy adott cél pl. nem azonos a másik hasonlelkű szervezet meghatározott céljaival.

Jim eredetileg sociális munkás volt, de amint egyre jobban megismerte a valós társadalmi helyzetet, a hajléktalanok körülményeit, egy hajléktalanokat kiszolgáló, menedékhelyet, szervezetet alapított. Ugyanez a Központ elkezdte vizsgálni a helyzetet, követni a cliensek sorsát és felmérni majd kapcsolatba kerülni a lehetséges forrásokkal, alapítványokkal, szociális intézményekkel és személyekkel, és ezen lehetőségek felhasználásával jelentős sikereket értek el, mind a hajléktalan réteg körülményeinek javítása, mind egyes személyek elhelyezését, képzését, továbbjutását illetően. Sok hasonló történetről tudna beszámolni. Kiemelte itt, hogy egy szervezetnek nagyon fontos a helyes megszervezése, Ő maga a szervezés „Tudományának” nevezte.

Justin meglehetősen viharos körülmények közt nőtt fel, sok gyerekkori barátja börtönbe került, meghalt, Ő maga is egy hajléktalan család gyermekeként nőtt fel. Így hamarosan belekerült a Afro-Amerikaiak Egyenjogúságáért küzdő polgári mozgalomba, majd elhatározta, hogy maga is szociális munkás lesz, és ezt csinálja 10 éve. Közben kijárta a megfelelő iskolákat, -gyakran csak az órákra járva be- és „úgy élt, ahogy tudott”. (Ez válasz egy kérdésre a Karcsitól (?) hogy miből élt ezalatt) Jelenleg is ezzel foglalkozik, ezennel már mint képesített szervező és szocmunkás, elsődlegesen koncentrálva a hátrányos helyzetűek anyagi létének biztosítására, oktatásra, képzésre. Szóval kívülről-belülről, ismeri a helyzetet, és annak megváltoztatására törekszik. Sok érintőleges dolgot mesélt, elég érdekes lehetett az élete, ha nem is túl vidám.

Mind a három szervező (sőt bizonyos fokig a vallási-szegénységi szervezetben dolgozó lány is) erősen kiemelte, hogy összefogás, összefogás mindenkivel, aki hasonló célok felé törekszik, még akkor is, ha épp egy adott helyzetben ez a cél valami más. Vagyis többségben az erő, a különbségek helyett a hasonlóságokra kell koncentrálni. Mind kijelentették, hogy ez egyáltalán nem könnyű, hogy áldozatokat kíván, és erre fel kell készülni, és arra is, hogy ha a szükség úgy hozza, akár radikálisabb erőkifejtésre nyomásgyakorlásra is szükség van, az épp adott hatalom nem feltétlenül fogékony a kissebbségek problémáira, -főleg, ha azok megjavítása esetleges érdekeket sért. Szóval nem szabad visszakozni, túl puhának lenni, kevesebbel beérni, mint ami a kitűzött cél. Beszélt házfoglalásokról, (beköltözés elhagyott vagy elhanyagolt ingatlanokba, azok javítása, élhetővé tétele), jogi utakról/módszerekről megfelelő jogászok támogatásával, kert/városrész felújításokról, mint demonstrációról (a társadalmi szükséggel és a munkanélküliséggel kapcsolatban) felhoztak ennél radikálisabb példákat is, de azok már inkább a környezetvédelem/Greenpeace területe.

Egy szó mint száz, nagyjából összehangzó véleményük szerint nagyon jól csináljuk az adott körülmények között, és egyéb tanácsot, példákat nem nagyon tudnak felhozni, az igencsak más körülményekre való tekintettel, mind ami az aktuális problémákat, jogi hátteret, szervezettséget és természetesen az érintettek létszámát és elszántságát illeti. Mindenesetre nem győzték hangsúlyozni, hogy soha nem szabad feladni, hogy szövetkezni kell, összefogni minden akárcsak érintőlegesen is hasonló szervezettel, szövetségeseket kell találni, és hogy áldozattól, veszélytől, megtorlástól sem szabad magunkat megállíttatni, mert azok sajnos lesznek, ott is voltak szép számmal. De a sikerek is gyarapodnak, az emberek kezdik másként felfogni a dolgokat, és lassan de biztosan…halad a dolog.

K. Zoltán

Érdevédelmi munkacsoport koordinátor

Március 31-én délután a parlamentbe igyekvő pártok közfoglalkoztatással kapcsolatos programjait értékelte a Közmunkás Mozgalom a Jövőért (KMJ) csoport két tagja, Csonka József és Lukács Attila, akik maguk is közmunkában dolgoznak. A csoport először sorra vette a jelenlegi közmunka-rendszerben rejlő problémákat: a minimálbér alatti bérezés (50 632 Ft napi 8 óra munkáért); a rendes munkavállalókhoz képest kevés szabadság (éves szinten 20 nap), szigorú segélyezési politika (pl. 30 nap igazolandó munkaviszony a foglalkoztatást helyettesítő támogatásért cserébe); hiányos munkaeszköz-ellátás, piacképtelen képzések, megalázó bánásmód. Ezekre a problémákra a pártok többféleképpen reagáltak vagy nem reagáltak.

A csoportunk ezt a sajtóközleményt azért teszi közzé, mert március elején 14 pártnak küldtünk kérdőívet, melyben az esetleges kormányra kerülésük esetén tervezett, közmunkával kapcsolatos terveikről kérdeztük őket. A kérdőívre 4 válasz érkezett.

DK: a Gyurcsány Ferenc nevével jelzett Demokratikus Koalíció rövid emailes választ küldött, amelyben azt kérték, hogy „kampányidőszakban ne terheljük őket ilyennel”. Hivatkoztak a weboldalukra, valamint arra, hogy a Gyurcsány kormány idején a közmunkások minimálbért kaptak.

Sajnálattal vettük tudomásul hogy éppen a kampányidőszakban, amikor a választópolgárok a leginkább figyelnek a pártokra, a DK nem tartja fontos választói bázisnak a közfoglalkoztatásban dolgozókat, nem tudott időt szakítani, hogy érdemben válaszoljon a kérdéseinkre.

Jobbik: A Jobbik Magyarországért Mozgalom által adott válaszok nagyban hasonlítanak a Fidesz programjára – mondta el Csonka József közmunkás, a csoport egyik tagja. – A nagyobbik kormánypárthoz hasonlóan ők is szigorú feltételekhez kötik az ellátást, nevelő célzatúnak tekintik a közmunkát, illetve egyetértenek a közfoglalkoztatás Belügyminisztérium alá rendelésével, ezzel kriminalizálva a közmunkásokat. A Jobbik közfoglalkoztatási bértáblája nem garantálná a KMJ által elvárt minimálbért.

Szomorú, hogy a Jobbik közfoglalkoztatási programja elsősorban korlátokat állít fel és nem lehetőségeket nyújt a közmunkások számára.

LMP: Az LMP kisebb hangsúlyt helyezne a közfoglalkoztatásra és nagyobbat a személyre szabott képzésekre, ezzel biztosítanának lehetőséget a közfoglalkoztatási rendszerből való kijutásra. A közfoglalkoztatottak legalacsonyabb bérét a minimálbér szintjére emelnék, miközben azt 35%-os emeléssel a létminimum szintjére hoznák. Egy ún. szociális minimumjövedelem-rendszer keretében senkit nem hagynának ellátatlanul, még akkor sem, ha valaki nem vállalja a közmunkát. Ez a közmunkások számára elfogadható - nyilatkozta Lukács Attila. - Viszont a Jobbikhoz hasonlóan az LMP sem biztosítana sztrájkjogot.

Az LMP közfoglalkoztatási elképzelései általánosságban elfogadhatóak a KMJ számára.

MCP: A Magyarországi Cigány Párt megszüntetné a közmunka kényszerjellegét. Biztosítanák a sztrájkjogot és a mindenkori minimálbért, valamint személyre szabott képzéseket szerveznének és megszüntetnék a közfoglalkoztatás BM alá rendelését. A sztrájkjogot biztosítanák és támogatnák egy érdemi szakszervezet felállítását.

A KMJ ezért egyetért az MCP közfoglalkoztatással kapcsolatos elképzeléseinek döntő többségével.

Jegyzet a szerkesztőnek:

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért 2012 szeptemberében jött létre budapesti közmunkások érdekvédelmi szervezeteként. Tagjaink közmunkás tapasztalattal rendelkező emberek. Eddigi tevékenységeink során két alkalommal a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapján demonstráción vettünk részt,ahol fel szólaltunk a közmunka problémái ellen és követeltük a jogaink visszaállítását.

2013.02.06-án tüntettünk a Belügyminisztérium előtt és átadtuk a hivatal képviselőjének követeléseinket tartalmazó nyílt levelünket. 2013.08.26-án indítottuk el a német nyelvtanfolyamunkat, amire sajtótájékoztatót szerveztünk, hogy felhívjuk a figyelmet a közmunkások számára elérhető képzések hiányára. A Közmunkás Mozgalom a Jövőért továbbra is küzd azért hogy a közfoglalkoztatási anomáliákat felszámolja.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport a  Szimpla Kertben (Bp. VII.,Kazinczy u.14.) március 23-án vasárnap kápráztató gasztronómiai élményben részesítette az odalátogató nagyérdemű közönséget! 

Ha kihagytad örökké bánni fogod! 
 
Az étkeket szorgos önkénteseink a Nagy Levin tanítványai kavargatták, csekély adományért cserébe lehetett megkóstolni.
A Nagy Levin mondta: ha nem jössz, mind a ketten éhen halunk!

Az adományokat mozgalmunk napi működésének fedezetére fordítja, ez kb. 4-5 havi kiadásunkat fedezi. 

A főzés és az előkészületi munkák is jó hangulatban teltek. Hentes tokányt főztünk rizzsel, valamint sült tésztát zöldséggel a vegetariánusoknak. Az ételeinknek nagy sikere volt.

Köszönjük mindenkinek a támogatást!

Azzal kezdeném, hogy 2011 óta vagyok megint közmunkás. Azelőtt is voltam már, de akkor még éltek a szüleim és tűrhető volt a helyzet. Hat évig ápoltam édesanyámat, aki fél oldalára lebénult. Ápolási díjon éltem. 2011-ben halt meg, akkor kaptam közmunkára lehetőséget, de sajnos ez csak napi négy órát jelentett négy hónapig, ez 32000 Ft bért jelentett. Aztán segélyen voltam, előbb 28000 forint, aztán 22000 forint havonta.

2012. feb. 15-től a vízügyhöz vettek fel brigádvezetőnek 8 órában heti fizetéssel. Az első hat hétben semmit nem kaptunk. Aztán beállt a havi fizetés tavalytól. Múlt év október közepéig megkaptam a minimálbért, ami nagyon jó volt.

Gimnáziumi érettségim és két szakmám van, de aztán október közepétől lefokoztak segédmunkásnak és akkor mondták azt, hogy kötelező a tanfolyamra jelentkezni. Ez úgy hangzott mint egy katonai vezényszó: kötelező tanfolyam mindenkinek. Én kérdeztem, mi az, hogy kötelező tanfolyam, nekem van szakmám, nem értem, én nem akarok menni, akkor mehetek Dubaiba, ez volt a válasz. Másodpercek alatt kellett dönteni: településkarbantartó vagy hegesztő tanfolyam. Településkarbantartót választottam. Ha nem tettem volna, akkor elveszik a segélyre való jogosultságomat és azonnal kirúgnak.

Egyoldalú szerződést írattak alá velem, igen-nem válasszal. Három hónapot kellett erre a tanfolyamra járnom. Senki meg nem kérdezte, akarom-e az egészet. Gyakorlatilag jogaim nem voltak. Először egy ebédlőben volt az óra megtartva, aztán más tanárt kaptunk. Fűtés alig volt, a szomszéd épületbe a kávéautomatához nem lett volna szabad mennünk. Stresszes lettem és lelkileg kikészültem. Tanúsítványt kaptunk, nem bizonyítványt. Egy kartonlap. Be kellett mutatni a munkaügyi központban, ennyi értelme volt az egésznek.

Én egy 40 éves pécsi egyedülálló anyuka vagyok, munkanélküli lévén a 22.800 Ft aktív korúak ellátását kaptam! Tavaly október környékén kaptam egy levelet a Munkaügyi Központtól, hogy részt vehetek tanfolyamon, kb. 10 db fel volt sorolva, abból 3-at kellett minimum megjelölni, amit szívesen vállalnék, viszont apróbetűs részben feltüntetve, ha nem vállalom, akkor semmiféle ellátásra nem leszek jogosult mert nem működök együtt.

November elején kellett megjelenni Pécsett egy rendezvényközpontban, akkor azt írták: tájékoztató jelleggel! Ott szembesültünk vele,hogy több százunkat hívták be aznapra és valóban tájékoztatás jelleggel volt, viszont már ruha- ill. cipőméretet is kértek tőlünk, amire értetlenül az volt a legtöbbünk kérdése: azt ott miért? Mert kell! - volt a válasz. Kaptunk egy beutalót orvosi vizsgálatra. Két nap múlva ott is több százan voltunk és vérnyomás ill. szemvizsgálaton kívül más nem történt! Az érvényes orvosi papírral vissza kellett menni a Munkaügyi Központba, ahonnét továbbítottak bennünket a Közfoglalkoztatási irodába. Ott aktát készítettek és minden okmányunkat fénymásolták ill. ki kellett tölteni egy Családi adókedvezményről szóló papírt! Két nap múlva kellett bemennünk ugyancsak több száz embernek egy napra, ahol közölték, hogy a tanfolyam csak december 1-től indul, addig mindenki a lakóhelyhez legközelebbi közfoglalkoztatási elosztóhelyre kell hogy menjen és az utcán dolgozik. Mikor felháborodás volt,hogy eddig is téves infók voltak, egy ügyintéző felpattant az asztalra és üvöltött öreggel, gyeses anyukával és mindenkivel aki szólni mert valamit!

Nos másnap kimentünk az utcára mindenfajta védőruházat, cipő és tájékoztatás nélkül! Az elosztóban csoportokba tereltek, de volt,hogy 3-4 embernek jutott egy szerszám és leveleket kellett gereblyézni reggel 8h-16h úgy,hogy nem volt biztosítva se illemhely, se védőital, semmi. Mentünk, mert ha valamit szóvá tettünk azt kaptuk válaszként, hogy ha nem tetszik elmehetünk de nem kapunk ellátást. Szerződésünk nem volt, utólag kaptunk. Egy hét után kiemeltek jó pár embert, mondván választhatunk: maradunk, csak más programban vagy nem maradunk, de akkor ellátás csak dec. 1-től jár! Maradtam ugyanúgy szerződés minden nélkül!

Nos így dolgoztam végig a novembert, a szerződésemet november 28-án íratták alá. December 1-től már konyhai kisegítő tanfolyamra kellett járnom, ugyancsak tanulmányi és mindenféle szerződés nélkül. December első hetében aláírattak velem egy munkaviszony megszüntetést közös megegyezéssel, mondván majd dec. 1-től lesz új szerződésem! Nos a tanfolyamra minden nap érkezett egy férfi a közfoglalkoztatási irodából jelenléti ívet írni, úgy hogy szinte senkinek nem volt szerződése, eltűntek papírok, bizonyítványok. Decemberben minden nap szóltam az új szerződésért, mindig azt mondták, hogy készül, stb. Január 6-án oktatás után bementem az irodába és mivel közöltem,hogy nem mozdulok amíg nincs szerződés, megkötötték velem visszamenőleges dátumozással ami december 1. A többiek ill. más tanfolyamon a közfoglalkoztatási béreket dec. 31-én kifizették, nekünk, akiknek hiányzott vmi, nem! Ezután kétnaponta mentem azért, hogy fizetés legyen, közölték: majd, meg a Mák nem bérszámfejt, stb.! A béremet január 15-én kiköveteltem pénztári kifizetéssel nagy harcok és fenyegetések árán!

Nos január 8-tól már nem oktatáson, hanem gyakorlaton veszünk részt, ahol munkaruhát igen, de cipőt nem biztosítottak! A gyakorlati helyen is embertelen körülmények uralkodnak, jéghidegben dolgozunk konyhán, nem megfelelő az étel minősége, amit kapunk. Tanulmányi szerződésünk két hete írhattuk alá.

Engem idegileg teljesen kikészített az, hogy embertelen a bánásmód, embertelen körülmények uralkodnak. Örömmel indultam neki a dolognak, mondván így több bevételem lesz, nagyobb esélyem majd az elhelyezkedésre,de szembesülnöm kellett avval, ahogy emberek életével játszanak, gyerekeket veszélyeztetnek azáltal, hogy a béreket nem fizetik ki rendesen, sokan kölcsönből éltek fizetésig, voltak akik éheztek. Teljesen felháborít, hogy vezetők lenyilatkozták, hogy kaptunk védőruházatot ill. védőitalt, minden szabályos, mégis emberek megalázva, tehetetlenül élik meg ezt az egészet! Aki szól, azt kiemelik mondvacsinált indokkal és elesik két évre bármilyen ellátástól! Én végigcsinálom már csak büszkeségből is, de ezt szó nélkül nem lehet hagyni! 

We were formed in 2012 September with the support of the Hungarian Anti Poverty Network as a non-partisan informal civil community group made of volunteers who are workfare workers themselves. People unemployed for more than 3 months might be given this type of usually physical work, i.e. sweeping the streets. Employers most of the time are municipalities.

Our goal is to represent the interests of the workfare workers of Budapest (called public workers in Hungarian), under the name of „KÖZMUNKÁS MOZGALOM A JÖVŐÉRT” (WORKFARE MOVEMENT FOR THE FUTURE). By now our organization grew out of it’s initial boundaries, and now we have partners all over Hungary, in addition to the development of international contacts.

We collected all the problems regarding our constituency and sought to find solutions to them. After this, we built our strategy: identified the key decision-making persons and went about finding allies as well.

Than we proceeded to participate in numerous conferences and presentations, exchanged experiences with other similar groups worldwide.

On February 6th of 2012 we had our first demonstration in front of the Ministry of Interior (responsibile for the workfare program) and presented an open letter to the representatives of the Office of Public Relations. The next day we had our first interview made and broadcasted on a local radio.

We participated in the demonstrations in October 17, 2012 and 2013 on the Global Day of Fight Against Poverty, we made speeches, and protested against the problems of the Hungarian workfare system.

By the Spring of 2013 we started to organize workshops and trainings for our members in order to make them better activists.

We started an English Course, Computer Course, and by the 26th of August 2013, we had a German Course going as well, on which occasion we organized a media event.

Our Strategic Goals are to have:

• a wage that is equal to the official national minimum wage (again);
• suitable contracts without harsh punishment-like conditions, including regular time-off, vacations and holidays;
• proper communication from the government about unemployed people that does not fuel public harassment and humiliation;
• proper equipment and facilities for our work;
• a systematic, pragmatic way out of the trap of public work, by providing practical trainings and workplaces;

Generally speaking: we want to be treated as any other worker, with all those rights and entitlements that the national law on work provides.

We meet regularly in work groups of different kinds.

In addition to the above, we regularly hold different public events, presentations, media events, informal hearings, cookings, meetings, and so forth.

Contact us: kozmunkasmozgalom@gmail.com

Mobile: +36-20-364-3434

Pictures

Facebook

Edited by: Zoltán Kontsagh

Jó napot kívánok!

A felhívásukra reagálnék egy pár mondatban!

Tiszaszalkán élek és több éve közmunkaprogramban veszek részt, több szakmával és érettségivel rendelkezem. Már teljesen megalázónak tartom, amit velünk csinálnak bércsökkentés, szabadságcsökkentés, kutyába nézés, nuku munkaruha, dögölj meg negyven fokba víz nélkül és sorolhatnám. Menj iskolába, pedig már taníthatnám a tanárt, aki észre is veszi. Fizetést ebbe a hónapban is csak hó közepe után kaptunk, de csak a felét, meg lehet ebből élni? 

Tisztelettel: egy elkeseredett közmunkás

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért január 31.-i találkozóján érkezett hozzánk Ferenczi István, a Lehet Más a Politika (LMP) pesterzsébet-kispesti képviselőjelöltje. Meghallgatta a tipikus közmunkás-problémákat, majd röviden reflektált rájuk (többnyire megértően bólogatott). Szavaiból a későbbiekben kitűnt, hogy az LMP valóban igyekszik ezeket a problémákat megismerni (Széll Bernadett már többször foglalkozott a közfoglalkoztatás anomáliáival), de az is érződött, hogy a pártnak még nincsenek pontos válaszai a kérdéseinkre. Okos kérdés volt viszont Ferenczi úrtól, hogy mi valójában megszüntetni akarjuk a közmunka-rendszert vagy inkább csak megreformálni. A jelenlévők egyértelmű többsége röviden úgy válaszolt: a jelenlegi rendszer megszüntetését akarja, nem csupán a reformját.
A képviselő-jelölt úr világossá tette, hogy nem tud semmiféle konkrét ígéretet adni problémáink orvoslására. Ez érthető is, de egy választási kampányidőszakban ténykedő pártnak mégis kellene valamiféle  ígéretet adnia arra, hogy a programjában kitér a közmunka-rendszer anomáliáira, illetőleg azok megoldására vannak konkrét elképzelései. Szomorú, hogy ilyesmivel a képviselő-jelölt úr nem szolgált számunkra. Nem igazán érthető, hogy miért nem konzultált például Széll Bernadettel, mielőtt eljött beszélgetni hozzánk. Éppen ezért jogos a kérdés, hogy miért éppen az LMP-ben bízzunk, ha konkrét elképzelései nincsenek, csak általánosságban kritizálja a jelenlegi közmunka-rendszert.

A legalapvetőbb problémák felsorolása néhány sorban megoldható: megalázóan alacsony és hátrányosan megkülönböztető bérezés, büntető jellegű szankciók, törvénysértő pihenőidő-gyakorlat, a készpénzes kifizetés és előleg-nyújtás megtagadása, munkaeszköz-ellátottsági és higiéniai problémák, kiutak hiánya... Ezek megoldására hatalmas kockázat nélkül lehet ígéretet tenni, hiszen jelentős költségvetési vonzatuk bizonyosan nincs. Sajnos a képviselő-jelölttől ilyet nem hallottunk. Így megmaradt az az érzés, hogy szavazat-szerzés volt a látogatás célja, nem sokkal több, bár a kapcsolatfelvétel és a problémák megismerése iránti igény is üdvözlendő. Ha kampányidőszakban is, de egyik képviselő-jelöltjük meghallgatott minket és érdeklődést mutatott mozgalmunk iránt, pedig mennyivel ígéretesebb lett volna mondjuk nyugdíjasokkkal cseverészni és nekik ígérgetni - ők sokkal többen vannak, mint a közmunkások...
A képviselő-jelölttel való személyes párbeszéd mégis fontos volt, hiszen a hatalom és általában a politikai és gazdasági elit meggyőzése a legfontosabb célunk - ha nem is rövidtávon. Bízzunk benne, hogy az LMP-n kívül más pártokkal is eljutunk a személyes párbeszédig. Erre sajnos a FIDESZ esetében a legkisebb az esély, hiszen az Orbán-kormány jellemzően a közmunkások megkérdezése nélkül akar a közmunkások sorsáról dönteni. Az LMP-n kívül többek között a JOBBIK és a Munkáspárt lehet ebben partner, noha a közmunkásoknak lehet okuk egyik vagy másik pártot jobban kedvelni, vagy éppen viszolyogni tőle (gondoljunk csak a JOBBIK bizonyos mértékű pálfordulására a közmunka megítélésével kapcsolatban).

Attila

Közelednek a választások, erősödik a kampány, de mi nem halljuk a pártoktól a közmunkával kapcsolatos problémákra adandó válaszokat. A kormány szerint ha minden 10. munkavállaló közfoglalkoztatott lesz, akkor eljön a Kánaán, az ellenzékből kiemelkedik Gyurcsány Ferenc, aki szerint a közmunkások nem is igazán végeznek munkát...

Mivel mi szeretnénk tisztán látni, hogy az általunk tapasztalt problémákra valódi választ adó pártokra szavazhassunk, ezért a következő kérdéseket tettük fel az általunk kiválasztott 14 parlamenti és oda törekvő párt(csoport)nak.

A megkérdezettek:

A kérdések (itt letölthető formában):

1. Önök szerint meg lehet-e élni 50632 forintból?
2. Az Önök pártjának foglalkoztatáspolitikájában szánnak-e szerepet a közfoglalkoztatásnak? Milyen arányban szánnának forrásokat a munkanélküliek piacképes képzésére, foglalkoztatására és piaci munkahelyek teremtésére?
3. Mi a véleményük a jelenlegi közfoglalkoztatási rendszerről?
   1. Önök szerint van-e kapcsolat a betöltetlen álláshelyek alacsony száma és a munkanélküliség között? Vagy ezzel szemben azt gondolják, hogy a munkanélküli emberek nem akarnak dolgozni és a segélyt várva otthon ülnek?
   2. Önök szerint a közfoglalkoztatás a Belügyminisztérium alá tartozik a rendőrség és a büntetésvégrehajtás mellett, vagy jobb helyen lenne egy másik minisztérium alatt foglalkoztatáspolitikai szakértők támogatása mellett?
   3. Ha Önök kormányra kerülnek, akkor a közmunkások megkapják-e a minimálbért? Önök jogosnak tartják-e, hogy a közfoglalkoztatottak átlagos fizetése a minimálbér 75%-a, de ugyanakkora arányú járulékot fizetnek?
   4. Önök szerint igazságos-e kizárni az embereket az életben maradásukat támogató segélyekből, mint pl. a foglalkoztatást helyettesítő támogatásból, amennyiben
      1. nem képesek megfelelő állapotban felvenni a munkát, mert nincs elég fizetésük a fizikai munkához szükséges táplálkozáshoz?
      2. igazolatlan hiányzás gyerekeknél?
      3. nem megfelelő lakáskörülmények?
      4. nem képesek 30 nap foglalkoztatást felmutatni 1 év alatt?
4. Önök szerint milyen oktatásra vagy képzésre van szüksége a közmunkásoknak, hogy visszajussanak a rendes munkaerőpiacra? Mennyi esélyt látnak a végzettség és képesség szerinti differenciálásra?
5. Önök szerint a közfoglalkoztatott munkavállalónak kell-e jogot biztosítani a munkavégzés megtagadására, ha a munkáltató nem biztosítja a Munka Törvénykönyvében előírt megfelelő munkafeltételeket számára? Önök szerint a bírósági úton kívül milyen módon állhat ellen a munkavállaló, amennyiben szerződést szeg vele szemben a munkáltató (pl. a fizetés szerződésben megállapított határidejét túllépő kifizetés)?
6. Önök szerint munkát végeznek-e a közfoglalkoztatottak? És ha igen, akkor miért nem vonatkoznak rájuk a Munka Törvénykönyvének összes paragrafusai?
7. Kívánnak-e állandó egyeztetést folytatni a közmunkások képviselőivel a jelenlegi közmunka-rendszer reformjáról vagy megszüntetéséről?
8. Amennyiben az Önök pártja valamilyen formában folytatná a közmunka programot, milyen lehetőség lesz arra, hogy a később felmerülő közmunka anomáliákat jelezzük Önöknek és azokra megoldást találjunk?

A pártoktól március 10.-ig várjuk a választ, eddig két válasz érkezett be.

A határidő lejárta után értékeljük a válaszokat és formabontó sajtótájékoztatón mutatjuk be az eredményeket...

Esős, szeles időben nincs pihenő idő és melegedési lehetőség. Nem biztosítják a készpénzes- kifizetést, pedig van pénztár és pénztáros is. Nem biztosítják a fizetési előleget sem, pedig ezt a 2012. évi I. törvény előírja minden munkáltató számára .A munkakörülmények nem megfelelőek. Nem kapunk elegendő szemeteszsákot, a lombseprűk gyengék és a vizes levelek gyűjtésekor törnek, a hólapátok éle görbül lapátoláskor.
Síkosság-mentesítéshez nincs szóróanyag. A túl nagy létszám miatt szervezetlen a munkavégzés, lásd (látszatmunka), hamar kész a munka és utána csak sétálgatunk üres kukával és szerszámokkal. A saját főnökeink lenéznek minket. Középső-Ferencvárosban a főnök olyan terrorban tartja az embereit, hogy azok félnek szólni az őket ért igazságtalanságokért. A vezetőjük a saját testvéreit hozta be a céghez és őket tette meg csoport vezetőnek, így biztosítva azt, hogy senki ne merjen ellene beszélni.