2014. február 8.-án szombaton amerikai közösségszervezőket láttunk vendégül, akik az USA több területéről jöttek ide Közép-Európába, hogy tanácsokat adjanak a hozzánk hasonló közösségi szervezeteknek, hogy hogyan valósítsunk meg valódi érdekvédelmet. Mind a hatan elismerően szóltak a tevékenységünkről és jó párbeszédet sikerült létrehozni – csak az idő volt kevés.

Személyes benyomásaimat fogom leírni.

Az idő messze túl rövid volt.

Az USA beli javaslatok nagyrészét már csináljuk, kaptunk egy két jó ötletet, de mivel mind a problémák, mind a szociál-politikai környezet más, szerintük valójában nekünk kell létrehozni a saját szervezetünket, módszereinket, stratégiánkat. Egyébként szerintem kedvező benyomást keltettünk, legalábbis az általuk ismert környező országokhoz viszonyítva, mondván hogy itt, és ezen körülmények között bár „nekünk kell az utat kijárni”, fáklyavivőknek lenni, az összbenyomásuk a működésünkről meglehetősen jó volt.

 A három legaktívabb USA résztvevő, Justin (a fekete srác Chicagoból), Jim (szintén Chicago, a Fedélnélküli Koalíciótól) és Emira (mexikói menekült San Franciscoból) volt.

De volt vendégünk, aki a különböző vallási közösségek összehangolásával foglalkozott, nála a fő hangsúly az összefogáson, a különböző hitű, de azonos vagy hasonló helyzetű emberek közötti megértésen vol. Ideértve az esetlegesen különböző társadalmi helyzetű, de azonos értékrendszerrel bíró személyeket, közösségeket is, ami természetes, és megszívlelendő. Példákat, konkrét példákat nem mondott, de ugyancsak többször is említette a terepekre való kijárás fontosságát, és a személyes kapcsolatokat. Ők szisztematikusan járták az országot, a szegény területekre összpontosítva, az azonos érdek és értékrend fontosságát hangsúlyozva, és így, teljesen grassroots (alulró fölfelé) alapon jelentős sikereket értek el, sikerült egy meglehetősen megosztott népességből együttműködő csoportokat létrehozni.

Szóba került az eredeti cél-szervezetek/személyek kiterjesztése kibővítése olymód, hogy a közös érdekeket vegyük figyelembe, a különbségeket pedig csökkentsük, ilymód társítani tudjuk a rendelkezésünkre álló erőket, egy adott cél elérése érdekében, a fokozatosság elvének figyelembe vételével. Ezek után, a sikeres együttműködés megerősíti az egymás közötti bizalmat és a közös sikerélmény ugyancsak a további erők használhatóságát fogja eredményezni. Az eredeti cél-réteg kibővítésével pedig az adott meglévő potenciális erők felismerése és felhasználása is sokkal hatékonyabbá válik, elsősorban az általános felfogás, nézőpont megváltoztatása által.

Emira konkrét esetekkel is szolgált, Ő elsősorban az ottani munkahelyzettel – illetve a bevándorlók munkanélküliségével foglalkozik. Egyszer például egy befektető egy nagy épületet akart felhúzni a környékükön külföldi munkások odaszállításával, mire először élőlánccal körbevéve az épületet, végülis sikerült megértetniük a beruházóval, hogy mekkora a munkanéküliség a környéken, és így végül békésen, a helyi „Polgármester” és a beruházó egyetértésével megállapodtak, hogy az építkezést helyi munkaerőből fogják véghezvinni, és hogy ez mindeki számára a lehető legjobb megoldás. Szóval minden különösebb nyomásgyakorlás nélkül sikerült nekik a helyzetet rendezni, és ez a módszer később egyéb alkalmakkor is hatásosnak bizonyult. De, bár az ügy gyorsan, és mindenki megelégedésére zárult, az elején mégis egy erődemonstrációval hozták össze az érdekelteket, tehát igenis nemcsak pontosan tudni kell, mi az adott cél, mik a szükséges lépések, de az elszántságot is bizonyítani kell, majd bizonyítani/tisztázni, hogy a békés, helyi-erő megoldás mindenki számára a legelőnyösebb. Ők is felkerestek lehetséges szövetségeseket, a helyi háziuraktól az üzletekig, bizonyítva az álláspontjuk előnyös voltát, így a megoldáshoz külső segítség is hozzájárult. És természetesen a megmozdulás, és annak sikere hozzájárult az általános előitéletek megváltoztatásához, az emberek kihasználtságának a befejezéséhez, és főként, mint már mondta is, a helyi munka, helyi erőforrások előnyeit „importált” munkások, stb. helyett.

Justin itt megjegyezte, hogy Ők is támogatták ennek és hasonló, közcélú megmozdulások sikerét, vagyis hangsúlyozta az összefogás és a szolidarítás szükségességét, még akkor is, ha egy adott cél pl. nem azonos a másik hasonlelkű szervezet meghatározott céljaival.

Jim eredetileg sociális munkás volt, de amint egyre jobban megismerte a valós társadalmi helyzetet, a hajléktalanok körülményeit, egy hajléktalanokat kiszolgáló, menedékhelyet, szervezetet alapított. Ugyanez a Központ elkezdte vizsgálni a helyzetet, követni a cliensek sorsát és felmérni majd kapcsolatba kerülni a lehetséges forrásokkal, alapítványokkal, szociális intézményekkel és személyekkel, és ezen lehetőségek felhasználásával jelentős sikereket értek el, mind a hajléktalan réteg körülményeinek javítása, mind egyes személyek elhelyezését, képzését, továbbjutását illetően. Sok hasonló történetről tudna beszámolni. Kiemelte itt, hogy egy szervezetnek nagyon fontos a helyes megszervezése, Ő maga a szervezés „Tudományának” nevezte.

Justin meglehetősen viharos körülmények közt nőtt fel, sok gyerekkori barátja börtönbe került, meghalt, Ő maga is egy hajléktalan család gyermekeként nőtt fel. Így hamarosan belekerült a Afro-Amerikaiak Egyenjogúságáért küzdő polgári mozgalomba, majd elhatározta, hogy maga is szociális munkás lesz, és ezt csinálja 10 éve. Közben kijárta a megfelelő iskolákat, -gyakran csak az órákra járva be- és „úgy élt, ahogy tudott”. (Ez válasz egy kérdésre a Karcsitól (?) hogy miből élt ezalatt) Jelenleg is ezzel foglalkozik, ezennel már mint képesített szervező és szocmunkás, elsődlegesen koncentrálva a hátrányos helyzetűek anyagi létének biztosítására, oktatásra, képzésre. Szóval kívülről-belülről, ismeri a helyzetet, és annak megváltoztatására törekszik. Sok érintőleges dolgot mesélt, elég érdekes lehetett az élete, ha nem is túl vidám.

Mind a három szervező (sőt bizonyos fokig a vallási-szegénységi szervezetben dolgozó lány is) erősen kiemelte, hogy összefogás, összefogás mindenkivel, aki hasonló célok felé törekszik, még akkor is, ha épp egy adott helyzetben ez a cél valami más. Vagyis többségben az erő, a különbségek helyett a hasonlóságokra kell koncentrálni. Mind kijelentették, hogy ez egyáltalán nem könnyű, hogy áldozatokat kíván, és erre fel kell készülni, és arra is, hogy ha a szükség úgy hozza, akár radikálisabb erőkifejtésre nyomásgyakorlásra is szükség van, az épp adott hatalom nem feltétlenül fogékony a kissebbségek problémáira, -főleg, ha azok megjavítása esetleges érdekeket sért. Szóval nem szabad visszakozni, túl puhának lenni, kevesebbel beérni, mint ami a kitűzött cél. Beszélt házfoglalásokról, (beköltözés elhagyott vagy elhanyagolt ingatlanokba, azok javítása, élhetővé tétele), jogi utakról/módszerekről megfelelő jogászok támogatásával, kert/városrész felújításokról, mint demonstrációról (a társadalmi szükséggel és a munkanélküliséggel kapcsolatban) felhoztak ennél radikálisabb példákat is, de azok már inkább a környezetvédelem/Greenpeace területe.

Egy szó mint száz, nagyjából összehangzó véleményük szerint nagyon jól csináljuk az adott körülmények között, és egyéb tanácsot, példákat nem nagyon tudnak felhozni, az igencsak más körülményekre való tekintettel, mind ami az aktuális problémákat, jogi hátteret, szervezettséget és természetesen az érintettek létszámát és elszántságát illeti. Mindenesetre nem győzték hangsúlyozni, hogy soha nem szabad feladni, hogy szövetkezni kell, összefogni minden akárcsak érintőlegesen is hasonló szervezettel, szövetségeseket kell találni, és hogy áldozattól, veszélytől, megtorlástól sem szabad magunkat megállíttatni, mert azok sajnos lesznek, ott is voltak szép számmal. De a sikerek is gyarapodnak, az emberek kezdik másként felfogni a dolgokat, és lassan de biztosan…halad a dolog.

K. Zoltán

Érdevédelmi munkacsoport koordinátor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.