"Helyben van a megoldás, szociális bérlakás! Legyen mindenkinek jobb, a lakhatás alapjog!" 

A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai elfoglaltak egy közel 20 éve üresen álló épületet a VI. kerületi Benczúr utcában. Az ingatlan korábban a fővárosi önkormányzat, jelenleg pedig egy offshore cég tulajdonában áll.

foto:Csécsei Ilona

Csoporttársunk beszámolója az AVM által szervezett ÜRES LAKÁSOK MENETE szombati demonstrációjáról:

Szombaton 2 órakkor gyülekeztünk a II. János Pál Pápa (volt Köztársaság) téren, meglepően kellemes, bár kissé borús időben, de nagyon jó hangulatban. Mi, -a KMJ- nem szervezetileg, támogattuk molinókkal stb. a vonulást, hárman magánszemélyként vettünk részt, szolidaritásunkat, és egyetértésünket kifejezve ezzel az AVM testvérszervezetünknek.

Magam azt hittem, sokkal kevesebben leszünk, de szerintem mire a menet elindult lehettünk legalább 3-400-an, és a sajtó is minden oldalról képviseltette magát. A hatósági kiséret szinte csak színezte a dolgot, néhány rendőr elbeszélgetett a résztvevőkkel, és általában papírforma szerint teljesítették a kötelességüket, minden különös ellenérzés nélkül. Ahogy vonultunk, egyre többen csatlakoztak hozzánk, és az ablakokból nézők zöme is nagyrészt egyetértő, együttérző magatartást, érdeklődést tanúsitott. Én csak egyszer láttam, hogy valaki rosszallóan becsukta volna az utcai ablakát, viszont  többen is kértek a szórólapokból. Szóval a csendes többség, a Város lakosságának a zöme érezhetően melletünk ált. Azt hiszem, lehettünk volna sokkal többen is, de ennyi pont elég volt a cél eléréséhez.

A Városházánál persze kampánybeszédek mentek, mikor odaértünk volna, igy átmentünk a közeli művelődési ház tornácára, dobszó és skandálás  kiséretében, ahol néhányan felszólaltak az ügy érdekében. A szervezés egyébként óriási volt, hiszen a menet maga valójában „csak” felvezető volt a végső cél: egy elhagyatott -de még mindig nagyon szép, volt Benczúr utcai kórház- „elfoglalásához”.  Itt nem akarok részletekbe bocsátkozni és taktikákat nyilvánosságra hozni, lényeg, hogy kisebb csoportokra szakadva tettük meg az út hátralévő részét, és már jó ideje benn voltunk a közben feldiszitett épületben, ott volt a sajtó, TV-k, stb. és mondtuk a beszédeinket, mire a rendőrség megérkezett. Szegények bizony elég tanácstalanul áldogáltak, nem nagyon tudván mit tegyenek -gondolom felsőbb utasitás hiányában- néhányan beszélgettek velünk, a rendezőkkel és egy pár környékbeli lakossal. A beszédek, és igy a hivatalos rész befejeztével a ablakokból zenével szórakoztattuk az utcán összegyűlt tömeget, szóval mikor mi eljöttünk, -úgy 5.30 felé-, ez volt a helyzet. Az akció sikerét jelezte, hogy a megmozduláson megjelent a kerületi alpolgármester is, és folyamatosan telefonált „valakivel”.  

Nincs értelme a specific adatok ismétlésének, azokat mindenki megtalálhatja az AVM honlapján, és egyéb helyeken, azonkívül mi, helybeliek túlságosan is jól ismerjük a helyzetet, a lehetséges megoldásokkal együl, -gondoljunk itt például Kőbányára, ahol 5 család talált otthonra hasonló, elhagyatott, félig-romos házakban. Miért ne lehetne ezt kiterjeszteni az egész városra. Ez részint megoldaná a hajléktalanság problémáját, valamint a munkanélküliség nagy részét is, hisz a fedél nélküliek között szép számmal akadnak szakemberek, akik ily módon munkához is jutnának, az Önkormányzat pedig egy romos és használaton kivüli épület helyett egy használható, felújitott bérlakást kapna néhány év múlva. Felmerült viszont a kérdés, a budapesti önkormányzatok jelenleg is rendelkeznek több száz lakható szociális ingatlannal, miért nem hasznositják ezeket is? A tegnapi célépület tulajdonosa pl. egy idegen „offshore” cég, az épület lassan de biztosan omladozik, pedig szemmel láthatóan valaha egy épitészeti ékszer volt, -és a strukturális részei, sőt a diszitések, berendezések egy része még ma -húsz év elhanyagoltsága után- is működőképes. Kéne egy törvény, hogy azok a „tulajdonosok” akik egy adott hasonló épületet 5 évnél tovább nem restaurálnak és hasznositanak, veszitsék el tulajdonjogukat, és az ingatlan kerüljön nemzeti tulajdonba. Különösen azok, amelyeknek épitészeti, történelmi vagy műemlék jellege is van. Ez csak egy ötlet, bizonyára Nektek is van sok ilyen, és ha összefogunk, akkor legalább két-három problémára tudunk megoldásokat teremteni. Ez a MI VÁROSUNK, mindenkinek érdeke hogy szép, tiszta élhető legyen. És nevetséges (vagy inkább siralmas) hogy a háború és 56 óta még mindig tele vagyunk ilyen, -általában igen értékes, és rendbehozható „foghijakkal”. Nem a Váci utcát, a város, kerületi központokat kell csak kicicomázni, a mellékutcák is tele vannak elhanyagolt épitészeti kincsekkel, amelyek jó része MÉG nem is igényelne különösebb javitásokat. Amig ezeket fel nem számoljuk, sohasem fogunk tudni megszabadulni a háborúk keserves emlékeitől, addig pedig nem fogunk tudni valójában újraéledni. És mindez megoldható úgy, hogy közben a hajléktalanság, munkanélküliség, szegénység, aluliskolázottság problémáját is megoldjuk, -miközben a közvagyon értéke megsokszorosodik. Vagy arra menne ki a játék, hogy valamilyen offshore, kitudja milyen érdekeltségek kivárják, amig ezek összdőlnek, hogy végül helyet adjanak egy új, teljesen szükségtelen, és általában igen ronda irodaháznak? Vagy vásárolja vissza az Állam, a Város horribilis összegekért?

Értsük meg, mindannyiunk érdeke, hogy ez a város meggyógyuljon. Turistáknak, látogatóknak, itt élőknek, gazdagoknak, szegényeknek egyaránt. Én több tucat Világvárosban jártam, éltem, és tudom, hogy Budapest a világvárosok egyik gyöngyszeme. Gyönyörű adottságaival nem sokan büszkélkedhetnek. El tudja valaki képzelni, hogy más, civilizált országokban ilyen épületek, ilyen kincsek egyszerűen megsemmisüljenek vagy a spekuláció áldozataivá essenek? Drezdában, Berlinben, és még sok-sok más súlyosan sérült városban, pár évvel a háborúk után nyomát sem lehetett találni a pusztulásnak. Pláne akkor, hogyha ezen újraépitkezés, keservesen szükséges otthont, és munkát tudna adni állampolgáraink százezreinek? Érdemes lenne ezen kicsit elgondolkodni, de nem csak gondolkodni, tenni is. Kőbányán látjuk, hogy lehet, és ha mi mind összefogunk, meg is lesz az eredmény. Olyan egyszerű. Hogyhogy ilyen házfoglalásokra van szükség olyan dolgok demonstrálására, amelyek egyszerű józan ésszel megoldódnak mindenhol a Világon?

Befejezésül: millió köszönet az AVM-nek, szervezőknek, résztvevőknek, szimpatizánsoknak, támogatóknak. Mind hálával tartozunk nekik. És ha a „mindenkori hatalom” nem figyel? Hát -azért a víz az úr! Ne hagyjuk, hogy erre szükség legyen!

K. Zoltán, KMJ/ fedélnélküli, született budapesti lakos 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.