A hétvége munkával telt Kunbábonyban a Civil Kollégiumban. Ízelítő a három napos programból:

Péntek – Szombat:

1. Mi történt az elmúlt hónapokban, milyen változásokat tapasztaltunk szervezeteinkben, ügyeinkben?

2. Hol állunk most, és merre, hogyan kellene erősödnünk?

3. Mit adhatunk egymásnak? Hogyan tudjuk egymást erősíteni, mit tudunk egymásnak felajánlani, mit tehet a CKA, mint a programot vezető szervezet?

Vasárnap – Helyi erőforrások és fenntarthatóság szeminárium!

Célunk megerősíteni közösségeink érdekérvényesítését, erőforrásait, fenntarthatóságát Az előző képzések során immár jól összekovácsolódott szervezetekkel, élmény volt megvitatni az elmúlt időszak eseményeit, és a helyi problémákat, megoldásokat. Kicseréltük tapasztalatainkat, és sokat tanultunk az előadóktól, és egymástól is. Vasárnap vetítéssel egybekötött előadást nézhettünk Oláh Roland előadását az ági fejlesztőmunkáról.

Megbeszéltük a jövő évben induló képzéseket, és újabb közösségszervezők, és vezetők bevonását tervezzük a munkába. Az összefoglaló beszélgetésen mindenki pozitívan értékelte a találkozót, és feltöltődve indultunk hazafelé.

foto: Csécsei Ilona

Csonka József vagyok 49 éves közmunkás, Budapesten lakom. Ötödik éve vagyok közmunkás, azóta csak közmunkából és segélyből élek felváltva. 2009-ben még 62 000 Ft-ért csináltam ugyanazt a munkát, amit most 50 632 Ft-ért. A segélyt is 28 500 Ft-ról 22 800 Ft-ra csökkentették.

 Érettségivel és szakmával rendelkezem, de ez alatt az időszak alatt megfelelő munkát a munkaügyi hivatal nem közvetített ki számomra. Két éve hoztuk létre a Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoportot, ami közmunkásokból és önkéntesekből áll. A csoport célja a közmunkások jogainak védelme, illetve azok visszaállítása.

A kormány, az önkormányzatok és a foglalkoztatók is lenéznek minket! A minimálbér 76 százaléka a fizetésünk, évi 20 nap részarányosan a szabadságunk, amit nem vehetünk ki bármikor. Szerződésünk csak 3 vagy 6 hónap, utána segély, amit sok helyen az irodai bürokráciának köszönhetően csak két hónap késéssel kapunk meg egy összegben. Sem a fizetés sem a segély nem elég a megélhetésre és a rezsi kifizetésére, így nagy eséllyel válhat egy közmunkás hajléktalanná. Sok olyan jogszabály van, ami igazságtalanul kizárja az embert három hónaptól három évig terjedő időszakra minden ellátásból. Nem minden munkáltató ad munkaruhát, sok a rossz és hibás munkaeszköz, olyan munkát is csináltatnak velünk, ami élet- és balesetveszélyes. Nincs megfelelő tisztálkodási és wc használati lehetőség, nem adnak az időszaknak megfelelő védőitalt.

Nincs kiút a közmunka rendszeréből! A munkaügyi hivatalok a közmunkásoknak nem közvetítenek állást, és a képzések használhatatlanok. Megfelelő munkahelyek teremtésével és jól előkészített képzésekkel lehetne kiutat biztosítani. Ez a munkarendszer nem vezet vissza a munka világába. A BM azt mondja, hogy azért ilyen alacsony a fizetésünk, hogy ösztönző legyen az elhelyezkedésre, ezzel szemben Czomba Sándor azt mondja, hogy azért van szükség a közmunkára, mert a munkaerő-piac nem tud munkát adni. Akkor kérdezem én: mire is ösztönöz a fizetésem?

Belügyminiszter úr tavaly azt nyilatkozta, hogy a közfoglalkoztatást úgy kell szervezni, hogy a társadalomnak is haszna legyen belőle. De ki a társadalom? Mert ezek szerint mi nem. Ebből is látszik, hogy ez a kormány a saját zsebére jótékonykodik. A bérezés, a kizáró feltételek alkotmányellenesek. Sértik az egyenlő bánásmódhoz, a tisztességes megélhetéshez és emberi méltósághoz való jogot. Ezért megállapítható, hogy ez a kormány szembemegy a saját alkotmányával. Felszólítjuk a kormányt, hogy fejezze be ezt a törvénysértő magatartást és hazudozást!

A civil szervezeteket nem zaklatni kell, hanem tárgyalni velük. Náluk több tudás és szakértelem van, mint a jelenlegi kormány összes tagjában együttvéve. A közfoglalkoztatás nem büntetőtábor, hogy a Belügyminisztérium szervezze, ugyanis a közmunka és a munkanélküliség szociális és foglalkoztatáspolitikai kérdés, nem pedig közbiztonsági. Ezért nem a BM-hez kell tartoznia. Olyanok szervezik a munkánkat, akik nem értenek hozzá, ezért mindent a megfelelő helyre kéne tenni.

Köszönöm a figyelmet és várjuk minél több közmunkás csatlakozását hozzánk az országban.

Csonka József, szóvivő KMJ

Újabb bizonyíték a közmunkások megfélemlítésére, és zsarolására, a Borsod megyei Forró községben fellázadt a lakosság egy része. Miközben közel, s távolban sincs munkahely a segélyeket pedig megnyirbálják, és különböző feltételekhez kötik, az emberek számára egyetlen lehetőség a közmunka marad.

Ezt a helyzetet használják ki a mélyszegénységben tengődő lakosság befolyásolására a helyi hatalmasságok, az amúgy éhbérért, és rabszolgaként, foglalkoztatott közmunkások körében.  Sajnos ez nem egyedi eset  Az egész országból kapunk naponta jelzéseket közmunkásoktól hasonló visszaélésekről, ingyen munkáról, embertelen körülményekről, korrupt vezetőkről. Aki pedig ellen mer szegülni, az megnézheti magát se munka, se segély.

video: http://vimeo.com/108788760 

kapcsolódó cikk: http://atlatszo.hu/2014/10/14/kozmunka-csak-a-megfelelo-voksert-nyilt-szavazas-volt-borsodban/

"Helyben van a megoldás, szociális bérlakás! Legyen mindenkinek jobb, a lakhatás alapjog!" 

A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai elfoglaltak egy közel 20 éve üresen álló épületet a VI. kerületi Benczúr utcában. Az ingatlan korábban a fővárosi önkormányzat, jelenleg pedig egy offshore cég tulajdonában áll.

foto:Csécsei Ilona

Csoporttársunk beszámolója az AVM által szervezett ÜRES LAKÁSOK MENETE szombati demonstrációjáról:

Szombaton 2 órakkor gyülekeztünk a II. János Pál Pápa (volt Köztársaság) téren, meglepően kellemes, bár kissé borús időben, de nagyon jó hangulatban. Mi, -a KMJ- nem szervezetileg, támogattuk molinókkal stb. a vonulást, hárman magánszemélyként vettünk részt, szolidaritásunkat, és egyetértésünket kifejezve ezzel az AVM testvérszervezetünknek.

Magam azt hittem, sokkal kevesebben leszünk, de szerintem mire a menet elindult lehettünk legalább 3-400-an, és a sajtó is minden oldalról képviseltette magát. A hatósági kiséret szinte csak színezte a dolgot, néhány rendőr elbeszélgetett a résztvevőkkel, és általában papírforma szerint teljesítették a kötelességüket, minden különös ellenérzés nélkül. Ahogy vonultunk, egyre többen csatlakoztak hozzánk, és az ablakokból nézők zöme is nagyrészt egyetértő, együttérző magatartást, érdeklődést tanúsitott. Én csak egyszer láttam, hogy valaki rosszallóan becsukta volna az utcai ablakát, viszont  többen is kértek a szórólapokból. Szóval a csendes többség, a Város lakosságának a zöme érezhetően melletünk ált. Azt hiszem, lehettünk volna sokkal többen is, de ennyi pont elég volt a cél eléréséhez.

A Városházánál persze kampánybeszédek mentek, mikor odaértünk volna, igy átmentünk a közeli művelődési ház tornácára, dobszó és skandálás  kiséretében, ahol néhányan felszólaltak az ügy érdekében. A szervezés egyébként óriási volt, hiszen a menet maga valójában „csak” felvezető volt a végső cél: egy elhagyatott -de még mindig nagyon szép, volt Benczúr utcai kórház- „elfoglalásához”.  Itt nem akarok részletekbe bocsátkozni és taktikákat nyilvánosságra hozni, lényeg, hogy kisebb csoportokra szakadva tettük meg az út hátralévő részét, és már jó ideje benn voltunk a közben feldiszitett épületben, ott volt a sajtó, TV-k, stb. és mondtuk a beszédeinket, mire a rendőrség megérkezett. Szegények bizony elég tanácstalanul áldogáltak, nem nagyon tudván mit tegyenek -gondolom felsőbb utasitás hiányában- néhányan beszélgettek velünk, a rendezőkkel és egy pár környékbeli lakossal. A beszédek, és igy a hivatalos rész befejeztével a ablakokból zenével szórakoztattuk az utcán összegyűlt tömeget, szóval mikor mi eljöttünk, -úgy 5.30 felé-, ez volt a helyzet. Az akció sikerét jelezte, hogy a megmozduláson megjelent a kerületi alpolgármester is, és folyamatosan telefonált „valakivel”.  

Nincs értelme a specific adatok ismétlésének, azokat mindenki megtalálhatja az AVM honlapján, és egyéb helyeken, azonkívül mi, helybeliek túlságosan is jól ismerjük a helyzetet, a lehetséges megoldásokkal együl, -gondoljunk itt például Kőbányára, ahol 5 család talált otthonra hasonló, elhagyatott, félig-romos házakban. Miért ne lehetne ezt kiterjeszteni az egész városra. Ez részint megoldaná a hajléktalanság problémáját, valamint a munkanélküliség nagy részét is, hisz a fedél nélküliek között szép számmal akadnak szakemberek, akik ily módon munkához is jutnának, az Önkormányzat pedig egy romos és használaton kivüli épület helyett egy használható, felújitott bérlakást kapna néhány év múlva. Felmerült viszont a kérdés, a budapesti önkormányzatok jelenleg is rendelkeznek több száz lakható szociális ingatlannal, miért nem hasznositják ezeket is? A tegnapi célépület tulajdonosa pl. egy idegen „offshore” cég, az épület lassan de biztosan omladozik, pedig szemmel láthatóan valaha egy épitészeti ékszer volt, -és a strukturális részei, sőt a diszitések, berendezések egy része még ma -húsz év elhanyagoltsága után- is működőképes. Kéne egy törvény, hogy azok a „tulajdonosok” akik egy adott hasonló épületet 5 évnél tovább nem restaurálnak és hasznositanak, veszitsék el tulajdonjogukat, és az ingatlan kerüljön nemzeti tulajdonba. Különösen azok, amelyeknek épitészeti, történelmi vagy műemlék jellege is van. Ez csak egy ötlet, bizonyára Nektek is van sok ilyen, és ha összefogunk, akkor legalább két-három problémára tudunk megoldásokat teremteni. Ez a MI VÁROSUNK, mindenkinek érdeke hogy szép, tiszta élhető legyen. És nevetséges (vagy inkább siralmas) hogy a háború és 56 óta még mindig tele vagyunk ilyen, -általában igen értékes, és rendbehozható „foghijakkal”. Nem a Váci utcát, a város, kerületi központokat kell csak kicicomázni, a mellékutcák is tele vannak elhanyagolt épitészeti kincsekkel, amelyek jó része MÉG nem is igényelne különösebb javitásokat. Amig ezeket fel nem számoljuk, sohasem fogunk tudni megszabadulni a háborúk keserves emlékeitől, addig pedig nem fogunk tudni valójában újraéledni. És mindez megoldható úgy, hogy közben a hajléktalanság, munkanélküliség, szegénység, aluliskolázottság problémáját is megoldjuk, -miközben a közvagyon értéke megsokszorosodik. Vagy arra menne ki a játék, hogy valamilyen offshore, kitudja milyen érdekeltségek kivárják, amig ezek összdőlnek, hogy végül helyet adjanak egy új, teljesen szükségtelen, és általában igen ronda irodaháznak? Vagy vásárolja vissza az Állam, a Város horribilis összegekért?

Értsük meg, mindannyiunk érdeke, hogy ez a város meggyógyuljon. Turistáknak, látogatóknak, itt élőknek, gazdagoknak, szegényeknek egyaránt. Én több tucat Világvárosban jártam, éltem, és tudom, hogy Budapest a világvárosok egyik gyöngyszeme. Gyönyörű adottságaival nem sokan büszkélkedhetnek. El tudja valaki képzelni, hogy más, civilizált országokban ilyen épületek, ilyen kincsek egyszerűen megsemmisüljenek vagy a spekuláció áldozataivá essenek? Drezdában, Berlinben, és még sok-sok más súlyosan sérült városban, pár évvel a háborúk után nyomát sem lehetett találni a pusztulásnak. Pláne akkor, hogyha ezen újraépitkezés, keservesen szükséges otthont, és munkát tudna adni állampolgáraink százezreinek? Érdemes lenne ezen kicsit elgondolkodni, de nem csak gondolkodni, tenni is. Kőbányán látjuk, hogy lehet, és ha mi mind összefogunk, meg is lesz az eredmény. Olyan egyszerű. Hogyhogy ilyen házfoglalásokra van szükség olyan dolgok demonstrálására, amelyek egyszerű józan ésszel megoldódnak mindenhol a Világon?

Befejezésül: millió köszönet az AVM-nek, szervezőknek, résztvevőknek, szimpatizánsoknak, támogatóknak. Mind hálával tartozunk nekik. És ha a „mindenkori hatalom” nem figyel? Hát -azért a víz az úr! Ne hagyjuk, hogy erre szükség legyen!

K. Zoltán, KMJ/ fedélnélküli, született budapesti lakos 

Szeptember 8-11. között tartotta éves tréningjét az Európai Közösségszervezők Hálózata (ECON) civilszervezet Budapesten, melyen csoportunk koordinátorai is részt vettek. A háromnapos angol nyelvű képzés hét ország résztvevőivel zajlott az Európai Ifjúsági Központban. Tapasztalt nemzetközi oktatók segítségével sajátíthattuk el a közösségszervezés, a kapcsolat- és csapatépítés, az alulról építkező szerveződés formáit és gyakorlatát. A módszerek alkalmazását kis csoportokban elemeztük, és gyakoroltuk. Az egész napos intenzív képzés kiváló alkalom volt a tapasztalatcserére, a környező országok civil kezdeményezéseinek megismerésére, a társkapcsolatok elmélyítésére. A tanultakat terjesztjük, és alkalmazzuk mindennapi munkánkban. Thanks for the opportunity!

2014. augusztus 29-31. között Tahitótfaluban jártunk, hogy értékeljük az idei teljesítményünket és megtervezzük a közeljövőnket. Természetesen volt mód az ismerkedésre, szórakozásra is...! A péntek este bográcsozással telt, majd filmet néztünk késő estig a falra kivetítve.

Szombaton a reggelit követően nekiláttunk a munkának. Egy hosszú papírtekercsre rajzoltuk fel időrendben az elmúlt időszak eseményeit, az elért eredményeket, értékeltük a munkánkat. El sem hinnétek milyen nehéz fejből, sorrendben visszaidézni az eltelt év eseményeit. Itt a blogunkon részletesen megtalálhatóak a beszámolók, de ez az eszköz nem állt rendelkezésre. :( 

Némi szünetet követően csoportokra oszolva nekikezdhettünk az elkövetkező időszak megtervezésének. Itt már felhasználhattuk az eddig tanultakat, és a tapasztalatainkat. Az egyes csoportok ötleteit végül csapatmunkában értékeltük, és meghatároztuk a célokat, és a stratégiát, melyet követünk hogy eredményt érjünk el a közmunka javítása terén. Az aktuális feladatokról, és akcióinkról továbbra is beszámolunk blogunkon, és a frissen indított hírlevelünkben, valamint fb oldalunkon.

Várjuk véleményeteket, ötleteiteket a közmunkával kapcsolatban. Leginkább személyes találkozót, kapcsolatot szeretnénk kialakítani, továbbra is várunk benneteket rendszeres heti találkozónkon, valamint rendezvényeinken. 

foto: kmjfb

Július 25-én a Nyári Egyetem keretében lehetőséget kaptunk hogy előadást tartsunk Kunbábonyban. A másfél órás bemutatkozás célja a jelenlévők megismertetése a közmunka problémáival, valamint csoportunk eddig végzett tevékenységével. 

Rövid bemutatkozás után rátértünk a problémák részletes ismertetésére amit komoly érdeklődés kísért.

A kivetítőn láthatták eddig készült videóinkat, fotóinkat, nem hallgattuk el eddig elért sikeres akcióinkat sem. Beszéltünk saját, és a különböző szervezetek képzésein való részvételünkről, külföldi tanulmányutakról, kapcsolatépítésről, végül a toborzásról, és forrásteremtésről

Előadásunk sikerét bizonyítja hogy a hallgatók rengeteg javaslatot, és kérdést tettek fel a közmunkával kapcsolatban, melyeket igyekeztünk megválaszolni.

Külön érdekessége a találkozónak, hogy az egész előadást négy kamerával, és hangosítással komoly stáb segítségével élőben közvetítették a neten. Így aki nem tudott személyesen jelen lenni végig követhette az eseményeket, akár hozzá is szólhatott a technika segítségével.

Az előadások reggeltől estig párhuzamosan zajlottak több helyszínen, így aznap, és másnap módunk volt tanulni más szervezetektől, és kapcsolatokat építeni, véleményt nyilvánítani.

Köszönjük a Szervezőknek a színvonalas programot!

kmjfb

Csoportunk szervezője a European Community Organizing Network (ECON) nevű szervezet júliusi arca lett. Ennek alkalmából egy interjú készült vele, aminek magyar fordítását itt adjuk közre.

(Eredeti angol verzió: http://econnet.eu/pages/posts/face-of-the-month---balint-vojtonovszki-73.php)

Név:

Vojtonovszki Bálint

- Mit csinálsz? (pozíció)

Közösségszervező vagyok a Magyar Szegénységellenes Hálózatnál (MSZEH) Budapesten. Közfoglalkoztatásban dolgozó emberekkel működök együtt – ez a Közmunkás Mozgalom a Jövőért (Workfare Movement For The Future).

- Hogyan kapcsolódsz az ECON-hoz?

Az MSZEH 2012-ben lett az ECON tagja és azóta én vagyok az országos koordinátor Magyarországon.

- Miért választottad a közösségszervezést?

Erre a kérdésre két válaszom is van.

Először is nem hiszek abban, hogy bármilyen jelentős és fenntartható demokratikus társadalmi változás elérése lehetséges az alulról építkezés nélkül. Nem számít milyen hatalmas és szervezett egy mozgalom, ha nem fogja (vagy nem próbálja legalább) bevonni a kirekesztett embereket a lehető legnagyobb arányban a munkájába, akkor igazi változás nem jön létre. Azt gondolom, hogy a közösségszervezés kelet-európai viszonyokhoz alakított alkalmazásával jelentős lépést tehetünk előre a demokratikus szervezetek, koalíciók és mozgalmak építése terén, melyek elérhetnek változásokat.

És amikor kelet-európai viszonyokról beszélek, akkor arra gondolok, hogy manapság a régiónkban a civil szféra elszakadt az emberektől. Ez a civil szervezetek által kitűzött célokból következik (főként szolgáltatásnyújtás a kormányzat helyett), amelyek intézményi érdekeken keresztül (ez főként pénzt jelent) aláaknázzák a szervezetek képességét, hogy a kormányzat egyenlő partnerei legyenek. És itt még szó sincs kritikáról… A másik tényező a civil szervezetek többségében használt nem-demokratikus vezetési modellekből ered.

Ezek a problémák szerintem leküzdhetőek a közösségszervezés alkalmazásával.

- Hogy magyaráznád el a közösségszervezést egy gyereknek?

Vannak emberek, akiknek sok mindenük van és ezért mindeni figyel a véleményükre. A kérdéses dolgok az ő javukra dőlnek el. De sokkal több olyan ember van, akiknek alig van valamilyük és senki sem figyel rájuk. Kirekesztve érzik magukat és a döntések általában nem őket támogatják. A közösségszervezés azt jelenti, hogy megerősítjük a kirekesztett emberek hangját, hogy beleszólást nyerjenek az őket érintő kérdésekbe.

- Hogy kezdted a közösségszervezést?

Az egyetemi éveim óta aktivista vagyok. Amikor elkezdtem tudatosabban figyelni a társadalmi folyamatokat, amik a lakásukat vesztett emberek életét befolyásolják, frusztrált lettem, hogy nem nézek a pesti belvárosban az utcán fekvő emberek szemébe. Ezért demonstrációkat és sajtótájékoztatókat szerveztünk, stb. De néhány évbe telt a barátaimnak és nekem, hogy a munkánkba bevonjunk hajléktalan embereket is. Így alakult át az aktivizmusom egy tipikus középosztályi igényből közösségszervezéssé. Ekkor alakult meg A Város Mindenkié (The City Is For All). Ez a változás sok örömöt és munkát jelentett, de értékes tanulságokkal is szolgált számomra. Szóval nem választottam a közösségszervezést, valahogy rátaláltam. (Örök hála mindenkinek, aki részt vett és támogatott engem!)

- Mi motivál?

Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akik nagyon különböznek tőlem, közösen gondolkodni és olyan dolgokat létrehozni, amikről nem gondoltuk volna, hogy képesek vagyunk.

- Melyik győzelemre vagy a legbüszkébb?

Sok minden kapcsolódik össze egy győzelem mögött. De mindenképpen büszke vagyok, hogy részt vehettem két győzelmekkel rendelkező csoport munkájában is: legyen szó helyi döntések megváltoztatásáról (hajléktalan-mentes zónák; kilakoltatások; mindig késő fizetések; kukázás tiltása; stb.) és országos szintű őrületek elleni tiltakozás (a közterület életvitelszerű használatának büntetése, hogy csak egyet mondjak). Számomra valami új dolog létrehozása mindig értékesebb, mint a győzelmek, melyek a természetüknél fogva múlandóak lehetnek.

- Milyen a jó szervező?

Szerénytelenségnek tűnhet, de még mindig tanulom, hogy hogy legyek jó szervező. Amire rájöttem eddig, hogy bár a napi dilemmákon rágódni kell, nem szabad félni a cselekvéstől. Még ha ez a cselekvés néha abban is ölt testet, hogy csöndben maradsz és hagyod, hogy az emberek beszéljenek és azt csinálják, amit akarnak.

- Mit tanácsolnál egy fiatal szervezőnek?

Maradj fiatal ameddig csak tudsz! :)

Május 30.-án mi is ott voltunk a Társaság a Szabadságjogokért által szervezett konferencián. Sajnos a konferencia végéről el kellett jönnünk egy saját esemény miatt, de az előadók így is számos érdekes gondolatot osztottak meg velünk, amit szeretnék továbbosztani.

Rév István:

A civil jogvédő szervezetek létrehozása és fenntartása nagyon fontos a társadalom újraszervezésében. A hatalmat hatalomnak kell ellenőriznie a politikai visszaélések elkerülése végett a saját képviselőin keresztül. A Kormány nem véletlenül indított támadást a Norvég Civil Támogatási Alap ellen: mert idegenként kezelik az alap által támogatott szervezeteket. Jogvédőként fel kell vállalni a politikai harcot.

Haraszti Miklós:

Mindannyian ügynökök vagyunk - legalábbis a kormány szemében.

A demokratikus szabadság belülről is elveszíthető. A nemzetközi kontextus nem támogatja a harcunkat igazán. A populisták csak úgy tudnak kormányozni, hogy mindig új ellenséget kreálnak. A civil társadalom elnyomása jelentősen nő, különösen a jogvédő civil szervezeteket, melyeket diszkriminalizálnak és kriminalizálnak. Ez ellen nincs nemzetközi fellépés, miközben csökkentik, majd megvonják az állami és nemzetközi támogatását ezeknek a szervezeteknek.

Hogyan bénítsuk meg a civil társadalmat 3 egyszerű lépésben:

1. Engedélyeztetési eljárás kikötése mindenhez;

2. Az engedélyeztetés megtagadása;

3. Minden civil cselekmény engedély nélkülivé, így törvénytelenné válik, melyeket büntetni kell.

Magyarországon is idegen ügynöknek bélyegzi a kormány a civil jogvédő szervezeteket, ezt tették a Norvég Civil Alappal is a kormánykritikus civil szervezetek támogatásának megszüntetéséért. Fontos, hogy meghúzzuk a vonalat a valós demokrácia és az áldemokrácia között. 

Határainkon túl kell lépnünk a gondolkodásunkban és újra kell értékelnünk stratégiánkat.

Nemzetközi együttműködést és egyetértést kell elérni a jogvédő szervezetek között.

Példák:

Oroszország és Egyiptom.

Civil szervezeteknek újra kell regisztrálniuk. Az állami intézmény megtagadja a regisztrációba vételt. A hatóság arra hivatkozik, hogy az emberi jogok védelme az állam feladata, így a civilek csak együttműködhetnek az állammal.

Az oroszok 60%-a nem tudja, miért van szükség politikai pártokra. Semmilyen intézményt nem támogatnak, csak Putyin elnököt, de ő nem intézmény. Nem bíznak semmilyen hivatalban.

Helyi aktivisták kellenek, hogy élő legyen a kapcsolat a helyi emberekkel. Így létrejöhetnek helyi csoportok, melyek egyik fő feladata sikereket felmutatni. 

Helyi aktivisták kellenek, hogy élő legyen a kapcsolat a helyi emberekkel. Így létrejöhetnek helyi csoportok.

Cs. József