Csoportunk szervezője a European Community Organizing Network (ECON) nevű szervezet júliusi arca lett. Ennek alkalmából egy interjú készült vele, aminek magyar fordítását itt adjuk közre.

(Eredeti angol verzió: http://econnet.eu/pages/posts/face-of-the-month---balint-vojtonovszki-73.php)

Név:

Vojtonovszki Bálint

- Mit csinálsz? (pozíció)

Közösségszervező vagyok a Magyar Szegénységellenes Hálózatnál (MSZEH) Budapesten. Közfoglalkoztatásban dolgozó emberekkel működök együtt – ez a Közmunkás Mozgalom a Jövőért (Workfare Movement For The Future).

- Hogyan kapcsolódsz az ECON-hoz?

Az MSZEH 2012-ben lett az ECON tagja és azóta én vagyok az országos koordinátor Magyarországon.

- Miért választottad a közösségszervezést?

Erre a kérdésre két válaszom is van.

Először is nem hiszek abban, hogy bármilyen jelentős és fenntartható demokratikus társadalmi változás elérése lehetséges az alulról építkezés nélkül. Nem számít milyen hatalmas és szervezett egy mozgalom, ha nem fogja (vagy nem próbálja legalább) bevonni a kirekesztett embereket a lehető legnagyobb arányban a munkájába, akkor igazi változás nem jön létre. Azt gondolom, hogy a közösségszervezés kelet-európai viszonyokhoz alakított alkalmazásával jelentős lépést tehetünk előre a demokratikus szervezetek, koalíciók és mozgalmak építése terén, melyek elérhetnek változásokat.

És amikor kelet-európai viszonyokról beszélek, akkor arra gondolok, hogy manapság a régiónkban a civil szféra elszakadt az emberektől. Ez a civil szervezetek által kitűzött célokból következik (főként szolgáltatásnyújtás a kormányzat helyett), amelyek intézményi érdekeken keresztül (ez főként pénzt jelent) aláaknázzák a szervezetek képességét, hogy a kormányzat egyenlő partnerei legyenek. És itt még szó sincs kritikáról… A másik tényező a civil szervezetek többségében használt nem-demokratikus vezetési modellekből ered.

Ezek a problémák szerintem leküzdhetőek a közösségszervezés alkalmazásával.

- Hogy magyaráznád el a közösségszervezést egy gyereknek?

Vannak emberek, akiknek sok mindenük van és ezért mindeni figyel a véleményükre. A kérdéses dolgok az ő javukra dőlnek el. De sokkal több olyan ember van, akiknek alig van valamilyük és senki sem figyel rájuk. Kirekesztve érzik magukat és a döntések általában nem őket támogatják. A közösségszervezés azt jelenti, hogy megerősítjük a kirekesztett emberek hangját, hogy beleszólást nyerjenek az őket érintő kérdésekbe.

- Hogy kezdted a közösségszervezést?

Az egyetemi éveim óta aktivista vagyok. Amikor elkezdtem tudatosabban figyelni a társadalmi folyamatokat, amik a lakásukat vesztett emberek életét befolyásolják, frusztrált lettem, hogy nem nézek a pesti belvárosban az utcán fekvő emberek szemébe. Ezért demonstrációkat és sajtótájékoztatókat szerveztünk, stb. De néhány évbe telt a barátaimnak és nekem, hogy a munkánkba bevonjunk hajléktalan embereket is. Így alakult át az aktivizmusom egy tipikus középosztályi igényből közösségszervezéssé. Ekkor alakult meg A Város Mindenkié (The City Is For All). Ez a változás sok örömöt és munkát jelentett, de értékes tanulságokkal is szolgált számomra. Szóval nem választottam a közösségszervezést, valahogy rátaláltam. (Örök hála mindenkinek, aki részt vett és támogatott engem!)

- Mi motivál?

Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akik nagyon különböznek tőlem, közösen gondolkodni és olyan dolgokat létrehozni, amikről nem gondoltuk volna, hogy képesek vagyunk.

- Melyik győzelemre vagy a legbüszkébb?

Sok minden kapcsolódik össze egy győzelem mögött. De mindenképpen büszke vagyok, hogy részt vehettem két győzelmekkel rendelkező csoport munkájában is: legyen szó helyi döntések megváltoztatásáról (hajléktalan-mentes zónák; kilakoltatások; mindig késő fizetések; kukázás tiltása; stb.) és országos szintű őrületek elleni tiltakozás (a közterület életvitelszerű használatának büntetése, hogy csak egyet mondjak). Számomra valami új dolog létrehozása mindig értékesebb, mint a győzelmek, melyek a természetüknél fogva múlandóak lehetnek.

- Milyen a jó szervező?

Szerénytelenségnek tűnhet, de még mindig tanulom, hogy hogy legyek jó szervező. Amire rájöttem eddig, hogy bár a napi dilemmákon rágódni kell, nem szabad félni a cselekvéstől. Még ha ez a cselekvés néha abban is ölt testet, hogy csöndben maradsz és hagyod, hogy az emberek beszéljenek és azt csinálják, amit akarnak.

- Mit tanácsolnál egy fiatal szervezőnek?

Maradj fiatal ameddig csak tudsz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.