Csudás élményben volt részünk múlt Szombaton délben a Szimplában. Kb. 11-kor gyülekeztünk, maga az "Élő Könyvtár" program 12-kor kezdődött, és hát mit mondjak, már maga a hely is egy látványosság, nem is tudom minek nevezzem ezt a Byzantine labiritmust, új-hullám, hippy kávézó, retro... megnevezhetetlen. Vannak ott absztrakt, elektronikus szobrok, millió kis szobácska a legképtelenebb szinekben pompázva, autógumi-virágtartók, rozsdás (de psychadelikusan bepingált) benzineshordók, 3 külön bárpult, hatalmas bogrács az udvarban, mit mondjak: ezt látni kell. Utazgatásaim során volt szerencsém néhány hasonlóhoz a világ legkülönbözőbb tájain, (és még itthon is) de az biztos, hogy már maga a hely megéri a látogatást. És ami áll a helységre, az áll az itt összegyűlt 200valahány emberre is, mind ahányan, annyi félék, korúak, hátterűek, érdeklődésűek, végzettségűek.

Aki egyébként véletlenül még nem tudná, itt arról van szó, -mármint az Az Élő Könyvtár" eseményeken, az az, hogy emberközelbe hozza a szegénységet és az ezzel járó problémákat, a szenvedélybetegségeket, hajléktalansában élő társainkat, összeismertetve Őket, és a társadalom perifériáján élő embereket a "nagyközönséggel". Technikailag a dolog rém egyszerű, néhányan közülünk mint "élő könyvek" funkcionálnak, akiket ki lehet "kölcsönözni" egy félórás magánbeszélgetésre egy "olvasó" által (Itt kell megjegyezzem, hogy bizony fel kellett iratkozni a várólistára néhány "könyvért", és persze a különböző asztaloknál folyt a felvilágositás, nyomtatványok osztogatása, több nyelven, mivel sok külhoni látogatónk is akadt -voltak tolmácsok és idegen nyelvet beszélők is köztünk!).

Tudjuk, hogy a társadalmi stereotypák rettenetesek, és egyáltalán nem igazak az esetek 95%-ban. Amikoris ez az 5% megszűnik tipikus lenni, hanem inkább kivételnek számit. (Ezt egyébként kiemelten észre is lehetett venni, miközben a "kölcsönzőkkel" beszélgettünk, tény, hogy egyáltalán nem azt várták, amivel szembesültek, és sokan jócskán  megdöbbentek, mikor rájöttek, hogy a hajléktalanok nem szakállas, büdös, alkoholista, irástudatlan munkakerülő csavargók, akik úgymond "megérdemlik" amit kapnak az élettől. Kiderült, hogy rengeteg a szakmunkás, idegen nyelveket beszélő, sokat utazott társunk, még felsővégzettségű is van közöttünk, szóval valójában egyetlen egy általánositás sem felel meg az igazságnak, sőt, az is kezdett kiderülni, hogy bizony a jelen társadalomnak igenis komoly felelősége van mind a problémakör létrejöttében, mind annak a megoldásában.

Én ha jól emlékszem 6X lettem "kikölcsönözve, (a hetedikre már nem volt idő) filmet is csináltak rólunk, szóval a dolog működik -valójában megvan már vagy 6-7 éve egyébként-, és a jelen sikeren felbuzdulva gyakrabban fogunk ilyesmit tartani.

A szervezés tökéletes volt, -amiért külön köszönet jár- és a paprikáskrumpli is, ami adakozási alapon lett tálalva, és bár sokunknak nem volt pénzünk, igy is elég szép összeg gyűlt össze, bőven fedezve az előállitási költségeket.

Ami a résztvevők társadalmi, korbeli elosztását illeti, az is igencsak meglepő volt, illett a helységekhez, úgymond, voltak egyetemisták, a media képviselői, hajléktalanok, közmunkások, még Andre Goodfriend is tiszteletét tette, és jóizűen megebédelt velünk.

Ami a másik érdekesség volt számomra, hogy ahány emberrel beszéltem, annyi téma jött elő, nem volt két egyforma "olvasó". Volt, aki az életemről kérdezett, volt aki társadalompolitikailag érdeklődött, -nagy volt a szórás, gondolom ez igy volt a többiekkel is. És úgy érzem, mindenki nagyon jól érezte magát (az embereket a végén többször is fel kellett szólitani, hogy lejárt az időnk), és ez a kezdetben kissé gyanakvó, amorf tömeg az esemény végére, egymást jobban megismerve, új tapasztalatokkal gazdagodva, szinte baráti, de legalábbis emberi szinten búcsúzott el egymástól.

Én a magam részéről legalább annyit tanultam a feltett kérdések alapján az "olvasóimtól" -és rajtuk keresztül a társadalomról, mint Ők Éntőlem.

Igy lehet egy rendszert megváltoztatni, ismerkedéssel, meséléssel, igaz történetekkel, néha ötletekkel, tervekkel, merthogy itt mutatkozik meg a legélesebben az, hogy társadalmunk emberekből áll, akik legyenek bár a szociális létra bármely fokán, egyenlő értéket: emberséget (kéne) hogy érezzenek, képviseljenek és ennek megfelelően viselkedjenek esetleg más helyzetben élő  honfitársaikkal szemben.

Magam részéről nagyon örültem, hogy részese lehettem ennek a programnak.

Kontsagh Zoltán,

Érdekvédelemi Koordinator,

Közmunkás Mozgalom a Jövőért.

Fotók az eseményről itt találhatók: https://www.facebook.com/kazinczylivinglibrary?fref=photo

Video az eseményről pedig itt
 http://vs.hu/magazin/osszes/kolcsonozz-hajlektalant-0121#!s1

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.